Alapige: ApCsel 26,18

Hogy megnyissad szemüket, hogy sötétségbol világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy buneik bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek a bennem való hit által.

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük ezt a csendes vasárnap délelottöt. Köszönjük, hogy még tart számunkra a te kegyelmed ideje. Köszönjük, hogy most is te hívogatsz magadhoz, és te akarsz meggazdagítani ajándékokkal. Köszönjük a te igédet, ami minden kor felett idoszeru, érvényes és igaz. Köszönjük, hogy minden szavad igaz, és minden ígéretedet be fogod teljesíteni.

Magasztalunk azért, hogy az elmúlt héten is sokféleképpen tapasztalhattuk meg nem érdemelt jóságodat, szeretetedet, gondviselésedet. Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bovölködsz a megbocsátásban. Köszönjük, hogy ezzel a reménységgel jöhetünk most is hozzád.

Kérünk, Urunk, hogy minden idegen gondolatot és mindent, ami távol tartana most toled minket, te vegyél el az útból. Segíts most valóban szent módon a te jelenlétedbe kéredzkednünk, és minden szavadat úgy hallgatnunk, mint amit te isteni erovel és hatalommal mondasz nekünk.

Kérünk, végy el az útból mindent, ami megakadályozná, hogy a te igéd formáljon minket. Könyörülj rajtunk, hogy egyikünk se legyen itt csak formaságból, csak külsoleg. Szeretnénk az értelmünket, a szívünket is kinyitni most elotted. Kérünk, te némíts el minden zavaró zajforrást, és segíts a te halk és szelíd szavadra figyelni. Add, hogy egyikünk se menjen el úgy, mint ahogy idejött. Ne maradjunk érintetlenek, ne maradjunk olyanok, amilyenek nélküled voltunk.

Ajándékozz meg a veled való közösséggel. Könyörülj meg rajtam is, hogy azt mondjam, amit te üzensz nekünk.

Ámen.

Igehirdetés

Két héttel ezelott arról volt szó, mit jelent a korszakváltás egy olyan ember életében, aki hitetlenbol hívové lesz. A Kolosséi levélbol akkor olvasott mondat alapján láttuk, hogy az ilyen emberrel az történik, hogy Isten átemeli ot a sötétség hatalmából Jézus Krisztus országába. Egy új országban kezd el élni az ilyen hitre jutott ember, és valóban új korszak kezdodik el számára ezzel.

Próbáltunk néhány dolgot felsorolni, ami együtt jár ezzel a változással. Mindenekelott új ura lesz az ilyen embernek. Nem gazdátlan, apátlan, anyátlan kiszolgáltatott, de nem is a bunnek a rabszolgája, hogy kénytelen legyen azt cselekedni, hanem Jézus Krisztus testvére és így szolgája lesz.

Láttuk, hogy az új határok mögött új védelmet élvezhet. Régi ellensége csak a határon kívülrol riogatja, de nem kell félnie, mert biztonságban van. Ebben az új országban új jogai is vannak. Természetesen új kötelességei is. Újfajta viszonyulásba került Istennel: nem ellensége többé, és nem úgy kell félnie Istentol, mint ellenségtol, hanem Isten gyermekévé lett. Új közösségbe került, a szentek közösségébe, - és a Biblia nem azokat nevezi szenteknek, akiket a római egyház szentté avat, hanem mindazokat, akik Jézus Krisztusban hisznek, akik Jézusban új életet kaptak, akik Jézus szentségét kapták. Ezek a szentek a Biblia tanítása szerint, és ebben az új országban, Krisztus országában a társadalom ilyenekbol áll.

Végül megemlítettük azt is, hogy új értelmet is kap az ilyen ember, ami azt jelenti, hogy másként ítéli meg a dolgokat. Új értékrendje alakul ki, sok mindennek egészen más lesz a jelentosége az életében, mint korábban.

Ez az igazi korszakváltás lelki értelemben minden ember életében. Ezzel csakugyan új kezdodik, sot Pál apostol a Korinthusi levélben fokozza ezt, és azt mondja: aki így a Krisztusba bekerül és a Krisztusban él, az új teremtés. A régiek elmúltak, ímé új kezdodik, újjá lett minden. (2Kor 5,17)

Ezt a gondolatot szeretném most folytatni, mert annak a mondatnak, amit a múltkor Pál levelébol olvastunk, van egy különösen elgondolkoztató párhuzamos helye a Bibliában. Kiderül, hogy amit Pál a kolosséiaknak írt, azt nem magától írta, hanem elobb hallotta azt valakitol. Mégpedig Jézus mondta neki, amikor beállította az apostoli szolgálatba. Mit mondott neki? Azt, amit most hallottunk a Cselekedetek Könyvébol. "Azért küldelek el téged - Pált -, hogy megnyissad szemüket, hogy sötétségbol világosságra, és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy buneik bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek a bennem való hit által."

Egy kicsit tömör, meg úgy tunik, túl sok mindent mond, pedig világos felsorolás ez. Azt mondja: legalább ez az öt változás következik be annak az életében, aki csakugyan újat kezd Jézus Krisztussal - a benne való hit által. Aki felismeri, hogy Jézus élo személy, elkötelezi magát Jézus mellett. Jézus uralma alá rendeli az életét. A tole elfogadott bunbocsánat rendezi a múltját, és Oreá mint Úrra bízza rá a jövojét. Éppen ezért teljes figyelemmel tud helytállni a jelenben. - Ez jellemzi az újjászületett embereket egyebek között. Ezzel az újjászületéssel ez az öt változás jár együtt.

Az elso, hogy megnyisd a szemüket. Miért kell megnyitni? Mert nincs nyitva. A Biblia azt mondja, hogy a szó lelki értelmében mindnyájan vakon születünk, és késobb is különféle látási zavarokkal küszködünk. Egyszer túl nagynak látjuk magunkat, máskor túl kicsinek. Istent, úgy ahogy megszületünk, egyáltalán nem látjuk. A veszélyeket hol túlbecsüljük, hol lebecsüljük. Egymást sem vesszük észre sokszor. Keresztülnézünk egymáson és összeütközünk egymással. Vannak, akik rémüldöznek elképzelt veszedelmek és bajok miatt, és vannak, akik a meglevo tények következményeit sem veszik komolyan, és nem számolnak velük. Akinek Jézus Krisztus megnyitja a szemét, az elott valóban egy új világ tárul fel, és egyszerre tisztán kezd látni közelre is és távolra is.

Mindig szép élmény, amikor valaki hitre jut, és egyszerre észreveszi azokat, akik között él, s rájuk csodálkozik. Észre veszi azt is, hogy mit nem kaptak meg tole addig. Észre veszi azt is, hogy mit kapott o tolük addig, és hálás lesz érte. Észreveszi a háza népét: a házastársát, a gyerekeit, az öreg szüleit. Ugyanígy messzire is lát az ilyen ember, egészen túl a láthatókon. A Biblia azt mondja: látja a láthatatlanokat. Éppen ezért eros szíve lesz. Mózesrol olvassuk ezt. "Inkább választotta az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bun ideigóráig való gyönyöruségét. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva a Krisztus gyalázatát. Eros szívu volt, mint aki látta a láthatatlant." (Zsid 11,27)

A szem számára láthatatlanokat is valóságnak érzékeli az, akinek hite lesz. A hitünk az érzékszervünk, ami elott megnyílik a láthatatlan világ, s megdöbbennünk, hogy addig a valóságnak csak egy részén tájékozódtunk, és azt hittük, mindent ismerünk, s így vontunk le következtetéseket, szükségképpen téves következtetéseket.

Jézus Krisztus kinyitja az embernek a szemét, ezért lát túl mindig a pillanaton, annak az elkeseríto vagy lelkesíto momentumain, és ezért jók mindig a kilátásai, mert van reménysége az ilyen embernek. Számol Istennel és számít rá. Ez az elso, ami az újjászületéssel jár. Jézus kinyitja a szemünket, és ezt O az igéjével végzi el mindenkiben.

A másik, amit olvastunk, hogy sötétségbol világosságra segít minket. Azt hiszem, sokunk tapasztalata, hogy vannak olyan sötét gondolataink, amik idonként meggyötörnek. Vannak sötét indulatok, amik magukkal ragadnak. Mi magunk is szégyelljük, hogy elragadtattuk magunkat. Vannak olyan sötét dolgok a múltunkban, jelenünkben, amikrol nem szeretnénk, ha kiderülne, amiket igyekszünk rejtegetni, takargatni, és ez sok energiát elvesz az embertol.

Az elso ember, amikor szembefordult Istennel, már rejtozni kezd elole. Isten kérdezi Ádámot: mi történt? Egész eddig örömmel jöttél elém, most pedig bújsz. Szembefordultál velem? Ettél a fáról, amirol tiltottalak? Ezek a sötét dolgok, amiket rejteget az ember, megterhelik az életét.

Hinni azt jelenti, hogy kilép valaki ebbol a sötétségbol. Pál apostol azt mondja: lemondunk a szégyen takargatásáról. Nem takargatjuk tovább a buneinket, mert addig összezárva vagyunk, és addig a bun elobbutóbb megfojt, hanem kitesszük a középre, és néven nevezzük. Ezt nevezi a Biblia bunvallásnak. Amíg rejtegetem, addig egy vagyok vele, és szívja el az eromet, örömömet, és tönkretesz. Amikor néven nevezem, elváltam tole. Megtagadom, abbahagyom, és Isten bocsánatát kérem rá. Világosságra hozom a sötétségnek a dolgait. Amíg rejtegetem, elválaszt attól, aki ellen elkövettem, és Istentol mindenképpen. Mihelyt néven nevezem, vagyis világosságra hozom, összekapcsol.

Házaspárok, akik szoktak bunt vallani együtt Istennek, tudják, milyen eros kapocs az, hogy én bocsánatra szoruló bunösnek vallom magam, meg te is, e tekintetben semmi különbség nincs köztünk, milyen jó, hogy egyek vagyunk az elnyert bocsánatban is. És Istennel is közösségre viszi ez az embert. Ezért olvassuk a János levelében, ha világosságban járunk, közösségünk vagy egymással. Sötétségbol világosságra segít tehát bennünket Isten.

Amíg Jézus nem lépett be Zákeus otthonába, addig rejtegette a lopott pénzt. Ahogy Jézus ott leült, kezdte magát rosszul érezni a lopott pénz rejtegetése miatt. Érezte: itt el kell dönteni, vagy Jézus marad itt, vagy a rejtegetett pénz. Úgy döntött, hogy a rejtegetett pénzt világosságra hozza, és visszaadja azoknak, akiktol zsarolással elvette, mert neki Jézus kell.

A harmadik, amit említ alapigénk, hogy rabságból szabadságra segít minket Jézus. Pál apostol így fogalmazta a múltkori igében, hogy: "kiszabadított a sötétség hatalmából", itt pedig így olvastuk: "a Sátán hatalmából az élo Istenhez térjenek".

Tudjuk, mert sokszor volt errol szó, hogy a Biblia azt írja és a tapasztalat szomorúan ezt bizonyítja, hogy attól kezdve, hogy Istennel szembefordultunk, egyfajta kényszerpályára kerültünk. Nem tud mást tenni az ember, mint vétkezni. Nem tud Isten akarata szerint cselekedni még akkor sem, ha szeretne. Most olvastuk a János 8-ban Jézus szavait: "aki bunt cselekszik, az rabszolgája a bunnek, de akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad lesz." Jézus Krisztus szabadítónak jött.

Szeretnék ma mindenkit nagy szeretettel hívni hozzá, mint Szabadítóhoz. Jó lenne, ha valahányszor kimondjuk az O szent nevét, eszünkbe jutna, hogy ez a név: Jézus, azt jelenti: Szabadító. Mert nekünk szabadítóra van szükségünk, mivel magunktól nem boldogulunk a buneinkkel.

Valaki így mondta: miután az ember kénytelen vétkezni azóta, hogy Isten ellen fellázadt, még azt is meg kell tapasztalnia, hogy a bun kényszerének a tragikuma a bun akarásának a démoniságává fokozódik. Tehát nemcsak kénytelen vagyok vétkezni, annyira megromolhatok belsoleg, hogy még akarom is a vétket. Nemcsak azt élem át, hogy mikor nem akarom is, teszem, mert tehetetlen vagyok, hanem oda süllyedhetek, hogy már akarom is, sot már nem is látom bunnek a bunt.

A világ eseményei, amik most körülvesznek minket, szomorúan illusztrálják ezt az igazságot. Jézus Krisztus szabadítónak jött. A bun rabságából az Isten fiainak a szabadságára segít el bennünket, hogy tudjuk azt cselekedni, amit már jónak látunk. Legyen örömünk az Istennek való engedelmességben és egymásnak az oszinte, érdek nélküli szeretésében. Ehhez azonban szabadítás kell. Nem véletlen, hogy még Jézus emberré létele elott az angyal azt parancsolta Józsefnek és Máriának: nevezzétek ot Jézusnak, mert O szabadítja meg az O népét annak buneibol (Mt 1,21). Jézus = Szabadító.

Akik már megtapasztaltuk azt, hogyan szabadít meg minket, bennünket meggyötro kényszergondolatokból, visszavisszatéro félelmektol, ártatlannak tuno vagy nagyon is durva szenvedélyekbol, megrögzött rossz szokásokból, ördögi kötelékekbol, amikkel szemben teljesen tehetetlenek voltunk, hogyan szabadított ki a halálból és a kárhozatból, az nem tudja elfelejteni ezeknek a szabadításoknak a tényét, az újra és újra jön szabadításért a szabadító Jézushoz.

A negyedik, amit olvasunk, hogy buneiknek bocsánatát nyerjék. Errol külön beszél itt Jézus. Nemcsak azt említi, hogy sötétségbol világosságra hoz minket, hanem hogy teljes bocsánatot nyerjünk a bunökre. Többnyire azzal kísérletezünk, hogy megpróbáljuk a bunt és annak a következményeit eltüntetni, s megpróbálunk úgy élni, mintha nem lett volna.

A múltkor beszélgettünk egy házaspári körben, és valaki bátran képviselte azt, hogy legjobb, ha a kényes kérdésekrol nem beszélgetünk otthon, mert akkor nem lesz veszekedés. Aztán felzúdult a társaság: ok mást tapasztaltak. Azt tapasztalták, hogy legjobb, ha a kényes kérdésekrol beszélgetünk és kimondjuk, végighallgatjuk egymást és újat kezdünk. Legjobb, ha tudunk bocsánatot kérni, és szívbol megbocsátani. Ehelyett azonban sokan besöprik a szonyeg alá. Buntudat akkor is, lelkiismertfurdalás akkor is gyötri az embert, ezért nagy ajándék, hogy van bocsánat. Az emberi bunt nem lehet emberi erofeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. Mi tudjuk, hogy Isten gazdag a kegyelemben és bovolködik a megbocsátásban.

Szeretnék hívni mindenkit: jöjjünk bizalommal a buneinket megbocsátó Istenhez.

Végül azt olvassuk itt: szegénységbol gazdagságba hív minket Jézus. "A megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek." Furcsa ez a kifejezés. Ugyanazt jelenti, amit a múltkor a Róma 8-ból idézett mondat jelentett, hogy az ilyen hívok Isten örökösei és Krisztus örököstársai lesznek. Azt jelenti ez, amit Pál apostol boldogan így újságol: minden a tiétek, ti pedig a Krisztusé. Vagy amit szintén a Római levél 8. részében ír: "Aki az egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem Ot mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt mindent minekünk." (Róm 8,32).

Isten mindent nekünk akar ajándékozni. Erre nézve elég részletes felsorolást találunk a Bibliában. Nekünk ajándékozza Jézus Krisztus igazságát. Az, hogy egy minden porcikájában, velejéig bunös ember olyan igaz legyen Isten elott, mint az O egyszülött Fia, aki bunt nem ismert. Nekünk ajándékozza Jézus Krisztus szentségét, tisztaságát. Jézus nekünk ajándékozza az O békességét. Azt mondja: "az én békességemet adom nektek". Nekünk ajándékozza az örömét: "az én örömömet adom nektek, hogy a ti örömötök teljes legyen." Nekünk kínálja az O Lelkét, Szentlelkét. Sot még az o dicsoségét is, mert nekünk kínálja az O életét, önmagát. Aki Jézusban hisz, abban Jézus kezdi el a maga életét. Ez az igazi korszakváltás, ez az új teremtésnek a csodája.

Mit kaptunk mi meg már ebbol: hogy megnyissa a szemüket, hogy sötétségbol világosságra jussanak, rabságból szabadságra, hogy buneik bocsánatát nyerjék, és hogy Krisztus örököstársai, Isten örökösei legyenek, szegénységbol gazdagságra jussanak?

Szánjunk még a mai nap folyamán egy kis idot, hogy öt ujjunkon sorra vesszük ezeket a dolgokat. Megvizsgáljuk, melyikkel hogyan állunk: valóban látunk-e már a szó bibliai tágas értelmében, akarjuk-e, hogy Isten elsegítsen erre a helyes látásra? Valóban megutáltuk-e már a sötétség dolgait, van-e bátorságunk kilépni a világosságra, kérünk-e Jézustól ehhez bátorságot? Annyira megszoktuk-e már a bun rabszolgaságát, hogy fel sem tunik. Nem akarnánk az Isten fiainak a szabadságára eljutni? Nem kell a bunök miatt szenvedni. Van teljes bocsánat Istennél. Nem kell sok minden hiánya miatt szukölködünk, O gazdagságra akar elsegíteni bennünket. Lehet ezt kérni még ma, s lehet hálás szívvel elfogadni. De csak úgy, ahogy hallottuk az igébol: Vele együtt. Jézussal együtt mindezt megkapja a hívo.

Mielott ezért imádkozunk is, énekeljünk egy olyan éneket, amelyik szinte felsorolja ennek az igének a tételeit.





Mily jó, ha buntol már szabad,

Az Úr szolgálja vagy.

A bun szolgája gyáva rab,

A Krisztusé szabad.



A bun sötétben tévelyeg

És bajba dönt vakon.

De Krisztus kézen fog s vezet

Világos utakon.



A bunben kín van s gyulölet,

Mi mást, más minket öl.

Öröm köt egybe s szeretet

Az Úr szívén belol.



Már szolgád lettem, Jézusom,

Ki értem áldozál.

Más uram nincsen, jól tudom,

Mert bunbol kihozál.



Légy áldott, Krisztusom te nagy!

Hadd adjam át szívem.

Vedd szívesen, hogy hol te vagy,

E szív is ott legyen.

(467. ének)

Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük, hogy te vagy a világ világossága, és aki téged követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Megvalljuk bunbánattal, hogy sok sötét dolgot hordozunk magunkban, és nehezünkre esik ezeket leleplezni, és kilépni a világosságra. Köszönjük, hogy elotted nem kell rejtegetnünk semmit, mert nem is lehet.

Adj bátorságot nekünk a bunvalláshoz. Bátoríts meg minket, hogy ne rejtegessük azt, ami a végén megfojt, hanem szabaduljunk a buneinktol addig, amíg lehet, és ehelyett kössük össze az életünket veled, aki magad vagy a szabadság, az élet, a békesség, az öröm, a szeretet. Úgy vágyunk mi minderre, és szüksége van a környezetünknek is ezekre a kincsekre. Magunkból nem tudjuk ezt kitermelni. Téged szeretnénk sokkal teljesebben befogadni. Te légy az, aki ilyenekké formálsz minket, és áldássá teszel mások számára is.

Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bovölködsz a megbocsátásban. Köszönjük azt a nagy gazdagságot, amit a veled való közösség jelent. Add ezt nekünk, Urunk, hogy ne a szükségeink miatt panaszkodjunk, hanem engedjük, hogy megajándékozz minket, hogy tudjuk bizalommal tartani a hitünknek a kezeit, és azokat rakd tele újra és újra lelki ajándékokkal, áldásokkal, hogy ebben a lelkiekben oly szegény világban így tudjunk szolgálni a te dicsoségedre és sokaknak a javára.

Beszélj velünk tovább is ezen az igén keresztül. Készíts nekünk csendet, és segíts az általad elkészített csendet arra használni, hogy odaállunk eléd. Tégy minket fogékonyakká mindarra, ami toled jön. Segíts határozottan visszautasítani minden alulról jövo sötétet.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban. Könyörgünk a betegekért, a gyászolókért. Könyörgünk ezért a világért: orizd meg ennek békességét. Könyörgünk népünkért, adj neki lelki ébredést. Könyörgünk egyházunkért, hadd hirdettessék az evangélium tisztán és hamisítatlanul benne.

Kérünk, segíts minket is, hogy ezen a következo héten sokkal huségesebb gyermekeidként tudjunk szolgálni. Segíts most ebben a csendben oszintén imádkozni.