NEM HAGYLAK EL!

Alapige: Józsué 1,1-9

Mózesnek, az Úr szolgájának halála után ezt mondta az Úr Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. (…) Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg és tartsd meg azt az igét, amit Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben írva van. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.

Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.

Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük ezt a szép napsütéses, csendes vasárnap reggelt. Köszönjük, hogy itt lehetünk a te házadban, és sokan lehetünk. Köszönjük, hogy nem egyedül kell valahol keresnünk téged. Olyan sok mindent hallottunk már rólad, és olyan sok mindent hallottunk tőled magadtól is.

Köszönjük, hogy mindnyájunkat szeretsz és ezért akarsz megajándékozni sok olyan kinccsel is, amiről talán nem is tudunk most. Hadd legyen ajándék számunkra ez az óra is.

Adj nekünk most figyelmes szívet. Add, hogy semmi ne zavarja meg a rád figyelésünket, és egymást se zavarjuk. Te pedig szólj hozzánk egészen személyesen. Mindnyájunknak a szívébe látsz, ismered gondolatainkat, félelmeinket. Köszönjük, hogy el akarod oszlatni azokat.

Kérünk, tedd ezt kegyelmesen, és tedd az együttlétünket valóban istentiszteletté.

Ámen.

Igehirdetés

Szeretettel köszöntöm a testvéreket. Most már régi hagyomány, hogy szeptember első vasárnapján családi istentiszteleten vagyunk együtt. Egy idő óta úgy is nevezzük: tanévnyitó istentisztelet. Ezen az istentiszteleten az igehirdetés mindig olyan nyelven hangzik, hogy az a legkisebbeknek is érthető legyen.

Egyszer nagy oktatást kaptam egy három éves kicsi lánytól. Összejöttünk fontos dolgokat megbeszélni egy lelkésztársam lakásán. Ő nem akarta, hogy a gyerekei is ott legyenek, próbálta őket elhessegetni onnan. Ez a kislány azonban mindenképpen bent akart maradni. Amikor váltig mondogatta, hogy menjen ki, ő tudni akarta, miért. Akkor azt mondta az apukája: azért, mert amit itt a bácsik beszélnek, azt úgysem érted. Mire ő elkezdett görbíteni, ahogy a kicsik szokták a sírást kezdeni, és mondott egy fontos mondatot, ami elkísér egész életemben. Azt mondta: azt úgy kell mondani, hogy mindenki értse. Akkor megtanultam, hogy Isten igéjét is úgy kell mondani, hogy mindenki értse.

Megpróbáljuk legalább ezen az istentiszteleten úgy, hogy a legkisebbek is értsék, és egészen bizonyos, hogy akkor mindnyájunk számára is érthető lesz.

***

Gyorsan véget ért a szünidő és máris elkezdődött egy új tanév. Sokó-tokkal beszélgetve az elmúlt napokban, úgy láttam, főleg két dolog van ott a kicsi szívekben: Kíváncsiság, meg egy kis félelem. Kíváncsiság, hogy mit hoz az új év, milyen lesz az osztály, ha valaki új osztályba került. Jöttek-e új gyerekek, nem ment-e el valaki? Ki lesz a tanító néni, vagy nagyobbaknál az osztályfőnök? Mi lesz a tananyag? Szép, színes könyveket kaptok újabban, és a könyvekbe bele lehet lapozni, hogy megnézze az ember, mi van előbb, — de az előttetek levő időbe nem lehet. A napokat nem lehet úgy lapozni, hogy megnézzük, mi lesz a jövő héten, meg félévkor, meg az év végén.

Az ember óhatatlanul is fél az ismeretlentől. Mennyit kell majd tanulni? Ki milyen szigorú lesz a tanítók, tanárok közül? Nem leszek-e beteg — még ettől is félt valaki. Milyen erős lesz a verseny? Valaki úgy értesült, hogy az ő osztályukba csupa jeleseket vettek fel. Azok között is van különbség, de ez mikor alakul majd ki? Mennyire kell majd hajtani?

A szülők is félnek egy kicsit. Vajon, hogyan alakul ez az új tanév? Valaki tegnap így sóhajtott fel: jaj, de messze van még a június! Tényleg messze van, ha a jövő évit nézzük. Ha az ez évit, akkor nincs annyira messze, de azon már túl vagyunk. Ő az év végére gondolt így az év elején.

Jó lenne, ha egy hatalmas kéz ott lenne mindig felettetek, s ha szükség van segítségre, segítene. Vagy valaki láthatatlanul mindig jelen lenne, és súgna, ha kell. Jó gondolatokat adna, vigyázna ránk.

Láttam egyszer — éppen így a tanév elején —, hogy egy apuka kísérte az első osztályos kisfiát az iskolába. A kicsike elbámészkodott és megbotlott, éppen egy nagy tócsa szélén. Beleesett volna, ha az édesapja nem fogja erősen a kezét. Pontosan ezt a képet láttam, és ez volt érdekes, mert ilyet ritkán lát az ember: A kisgyerek táskával a hátán vízszintes helyzetben volt, a kis karjánál fogva függött, és tartotta az apja a pocsolya felett. Amikor baj támadt és megbotlott, akkor nyilván még erősebben fogta meg a nagy kéz a kis kezet, és megtartotta, hogy ne váljék halacskává, amelyik úszik a tócsában.

Egy ilyen erős kézre vágyik mindenki, amelyik mindig készenlétben lenne, s ha elbámészkodom és összecserélem a lábaimat és megbotlom, akkor se essek el, hanem megőrizzen bajoktól engem.

Egy másik alkalommal meg egy kislánnyal láttam hasonló jelenetet. A tanítás végén várta az apukája az iskola előtt. Ott volt egy útkanyarulat is. Mielőtt az apukájához ment, még át akart szaladni az utca túlsó felére a barátnőhöz valamit odaadni neki. És mivel sietett, nem nézett se jobbra, se balra, és ott jött elé nagy sebességgel egy autó. Ezt a pillanatot kapta el a tekintetem és a hideg végigszalad a hátamon: mi lesz most?! S akkor kinyúlt egy erős kéz, s elkapta a kabátjánál a kislányt úgy, hogy a felső gomb le is pattant és repült, olyan erővel kapta el. Persze az autó is fékezett, de nem tudott volna megállni. Így menekült meg a kicsi, hogy egy erős kéz idejében még elkapta.

Ilyen erős kézről álmodoznak ám a felnőttek is. Jó lenne, ha egy ilyen vigyázna ránk. Ha egy ilyen vezetne. Ha egy ilyen adná azt, amire szükségünk van. S ha mi már nem boldogulunk, valaki mégis ott lenne mellettünk. De hát nem őrizhet egyikünket sem az apukánk, anyukánk állandóan. Kire számíthatunk akkor?

Az a történet, amiből itt egy rész-letet olvastam, egy olyan férfiről szól, aki nagyon bátor volt. Egy alkalommal azonban mégis nagyon félt. Akkor félt Józsué a legjobban, amikor Isten az Ő egész népének a sorsát reá bízta.

Ha figyeltetek, olvastuk itt, hogy Isten azt mondta: az én egész népemet vezesd be ebbe az országba. Milyen országba? Egy olyan országba, amit még megszállva tartottak. Ott nem várták őket tárt karokkal és nyitott kapukkal. Ellenkezőleg: ellenségnek tekintették őket.

Józsué megkapja a parancsot: vezesd be! S hogyan, Uram? Úgy, hogy mentek szépen városról városra, beveszitek a várakat. Na de Uram, azok fel vannak fegyverkezve. Az én népem meg nem szokott a hadakozáshoz. Itt apró gyerekek is vannak, meg visszük a kis motyónkat, mindenünket, amink van. Terelgetjük a kis állatainkat. Nem hadsereg vagyunk, ha-nem vannak ugyanfegyveres katonák is köztünk, de jön az egész nép is.

Akkor, nem tudom megfigyeltétek-e, minden mondatban ígér valamit Isten. “Ne félj, mert én mindig veled leszek. Ne félj, mert előtted megyek.” És ezek lesznek az ország határai... Még be sem tették a lábukat, Isten már mondja, mi lesz az ország határa. Ez lesz a tiétek. Sőt azt mondja: én ezt már a kezetekbe adtam.

Ilyenkor szokott az ember rákérdezni: hogy tetszett mondani? Nem egészen értem. Még kívül vagyunk, és Isten már elintézte, hogy a kezetekbe adtam? Azt mondja Józsuénak: menjetek csak nyugodtan. Félelmet oltottam azoknak a szívükbe. Azok már most félnek tőletek. Győzni fogtok.

Na, de ki bizonyos ebben? Az, aki elhiszi, hogy Isten igazat mond. Ha Isten azt mondja: ez a tiétek lesz, akkor biztos a miénk lesz. És mikor és hogyan? Azt majd meglátjuk. De ebben bizonyosak lehetünk. Azok már félnek tőlünk? Pedig ők az erősebbek. Na, de ha ők félnek, akkor mi vagyunk nyeregben. Akkor mi fogunk győzni egészen bizonyosan. Isten azt mondja: mindenütt veletek leszek, ahova csak mentek.

Itt hangzik el ez a nagyon sokat jelentő mondat: “Nem maradok el tő-led, nem hagylak el.” Mintha azt ígér-né Isten: nyugodj meg, Józsué, egy láthatatlan, hatalmas kéz ott lesz mindig felettetek, én meg láthatatlanul, de valóságosan ott megyek előttetek, és láthatatlanul, de hatalmasan körülveszlek titeket és védelek az ellenségtől. Azon múlik minden, hogy ezt elhiszi Józsué meg a nép vezetői, vagy nem. Ha elhiszik, akkor elindulnak.

És elindultak-e? Azt olvassuk: el. Tehát elhitték. Ettől kezdve lépten-nyomon tapasztalták, hogy Isten ígérete igaz. Pedig Józsué szíve is tele volt félelemmel: jaj, Uram, hogy lesz ez az ország a miénk? Jaj, Uram, Mózes meghalt. Eddig mindig tőle kértem tanácsot. Most kitől kérjek tanácsot?

S mit mond Isten? Nem maradsz te tanácstalan. Mózesnek kijelentettem az én igémet. Ott van a törvény. Attól el ne térj, olvasd és tanulmányozd éjjel-nappal. Legyen a fejedben és a szívedben is az, amit Isten mondott eddig. Ahhoz tartsd magad, és majd maga Isten tanácsol téged. E-szedbe jut egy jó gondolat, helyesen fogsz dönteni. Na, de Uram, én tapasztalatlan vagyok. Mózes évtizedekig vezette a népet, én meg csak most kezdem. Nem baj, majd egyre több tapasztalatot gyűjtesz, de nem a tapasztalaton múlik elsősorban, Józsué, hanem azon, hogy én nem maradok el tőled, és nem hagylak el. — Ezt kell Józsuénak jól megjegyeznie és a szívébe vésnie. Ha valami baj támad, ak-kor ez jusson eszébe. Isten megmondta: nem maradok el tőled, és nem hagylak el!

És ez így is volt, mert sok baj támadt és sok nehéz helyzetbe került Józsué meg a nép, de újra és újra erre emlékezett. Isten megmondta: nem maradok el tőled, nem hagylak el.

Így bátorította Isten mindig Jó-zsuét. Amikor elcsüggedt és csak magára nézett: már megint olyan feladat van, amihez nem értek, ez már megint meghaladja az én erőimet; meg a saját gyenge népére nézett, meg arra az ellenségre, amelyik olyan erősnek tűnt mindig, akkor Isten újra és újra felemelte a fejét. Őreá nézzél! Mit mondott Ő? Nem maradok el tőled, és nem hagylak el. Eddig elmaradt és elhagyott? Nem! Mindig azt tapasztaltuk, hogy ott van és nem hagyott el. Akkor? Holnap vajon Ő már nem lesz Isten? Vagy holnap elfeledkezik rólatok?

Újra és újra rászorította Isten Józsuéékat, hogy higgyenek. Azt vegyék komolyan, amit Isten mondott nekik. Ahogy itt olvastuk: attól ne térjen el se jobbra, se balra, hanem maradjon meg azon az egyenes úton. Így mentek városról-városra. Erről ti nagyon sok mindent tudnátok mondani, csak most erre nincs időnk. Hogy vették be a legerősebb várat, Jerikót. Nem ők foglalták el, Isten a kezükbe adta. Láthatták, milyen az, hogy Isten előttük lerombolja a falakat, ők meg besétálnak. Aztán volt olyan, hogy nekik kellett megküzdeniük, de ebben a küzdelemben is Isten erősítette őket, és vitte el előlük az ellenséget.

Végül is elfoglalták azt az országot annyira, hogy Józsué utódai a mai napig ott laknak. Isten ennyire igazat mond. Nem maradok el tőled, nem hagylak el!

Ezt ígéri nektek is most, ennek az új tanévnek az elején, és ezt ígéri mindnyájunknak ezen a csendes vasárnapon. Isten pontosan tudja, hogy melyikünket milyen terhek nyomasztanak most. Milyen gondok vannak a szívünkben. Mi megoldatlan az életünkben. Mi az, amin állandóan gondolkozunk, de nem jutunk előbbre. Mi az, amitől nem tudunk szabadulni, vagy amitől félünk. Lehet, hogy sem-mi okunk nincs félni tőle, lehet, hogy minden okunk megvan rá. Akkor is érvényes az Ő ígérete: nem maradok el tőled, nem hagylak el!

Az Ő hatalmas keze ott van felettünk. Az Ő szeretete körülvesz. Az Ő igéje — ami a Bibliában olvasható — világít és mutatja az utat. Csak ettől ne térjünk el se jobbra, se balra!

Az apukánk nem lesz mindig mel-lettünk. Az anyukánkhoz nem kiálthatunk mindig a bajban, hogy anyu….! De Őhozzá kiálthatunk. Isten mindig hallótávon belül van. Erről számolnak be azok, akik már szoktak imádkozni, és tudnak imádkozni. Nincs olyan helyzet, és ezen a világon nincs olyan hely, ahonnan ne lehetne Istenhez úgy imádkozni, hogy Ő azt meg ne hallaná. Még ha magunkban mondjuk el, így hangosan nem mondjuk ki, akkor is meghallja. Sőt azt ígéri a Biblia: mielőtt elmondjuk, Ő már érti, mi van a szívünkben. És Ő ki akar venni onnan minden félelmet és szorongást, és ígéri az Ő állandó jelenlétét. Nem maradok el tőled, nem hagylak el sem a tornaórán, sem a matekórán. Sem a tanév elején, sem a közepén, sem a végén. Sem otthon, amikor tanultok, sem, amikor izzadtan dolgozatot kellene írni, és az elején nehezen jutnak eszetekbe a dolgok, s aztán egyszer csak megindul, s mindent szépen, hibátlanul le tudtok írni.

Nem hagy el sem az utcán, ahol sok veszélynek ki vagyunk téve, sem a családi körben, ahol azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk. Nem hagy el egészségesen sem, és ha valami betegséget bocsát ránk, még azt is a javunkra fordítja, és valamit meg-tanulunk belőle.

Nem hagy el, és megtanít arra, hogy becsületesen tanuljatok. Megtanít arra, hogy segíthettek másoknak, és gondoskodik arról, hogy megérkezzék a segítség idejében hozzátok. Az, hogy Ő nem hagy el valakit, azt is jelenti, amit tavaly egyszer láttam: milyen hálás volt valaki azért, hogy neki van uzsonnája, és mennyire észrevette, hogy valakinek meg nem volt. Tegnap sem, és tegnapelőtt sem volt. Odaadta neki és örült, hogy az elfogadta. Nem hagy el titeket most, és ha majd továbbtanulásra kerül a sor — mert sokan már amiatt aggódnak — nyugodtan rábízhatjuk magunkat, és a szülők is nyugodtan rábízhatják a gyermekeiket.

Isten annyira komolyan vette ezt az ígéretet, hogy nem maradok el tőled, nem hagylak el, hogy az Ő hatalmas kezével egyszer úgy nyúlt utánunk, hogy egy élő személyben, Jézus Krisztusban eljött erre a földre, és ez a Jézus azt ígérte a benne hívőknek, hogy veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Jézus Krisztus az Isten hatalmas keze. Benne lett láthatóvá Isten keze. Őáltala szabadított ki minket a tehetetlenségből, a kétségbeesésből, minden félelmünkből. A Biblia így mondja: a bűnből, a halálból és a kárhozatból. Aki megragadja Istennek ezt a kezét, vagy is aki hisz Jézus Krisztusban, az tudja: semmi oka a félelemre. Ugyanolyan veszedelmek között vezet az ilyen emberek útja is, mint a többieké, de ismerik azt az Istent, aki megígérte, hogy nem maradok el tőled, nem hagylak el.

Józsué hitt Istennek, és ez a hit a-dott neki bátorságot, hogy mégis csak elinduljon. Ez a hit sokszorozta meg az erejét. Ugyanez az Isten mondja most nektek is, mindnyájunknak: Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj. El ne távozz a törvénykönyv olvasásától. Tanulmányozd azt éjjel-nappal, és ami meg van írva, aszerint járj, és akkor boldog leszel a te utadon.

Jó lenne, ha mostantól kezdve felelevenítenénk azt, amit tavaly ilyenkor javasoltam: a tízperces mozgalmat. Napi tíz percet szánjon mindenki arra, hogy vagy egy gyermek- Bibliát elővesz, és azt folyamatosan végigolvassa, nem úgy, hogy össze-vissza lapozgat, és amelyik kép tetszik, annál megáll. Szépen sorban, ahol abba-hagytam, holnap ott folytatom. Meg-kérdezem Istent mindig: Uram, most ezen keresztül mit mondasz nekem? Lehet, hogy megért valamit, lehet, hogy nem, de ha megért valamit, az nagyon sokat fog jelenteni. Az megbátorítja, kiveszi a félelmet a szívéből, közelebb viszi Istenhez. Ha pedig megértett valamit, azt két mondatban meg is köszönheti, s észre sem vette: már imádkozott. Istenre nézett és hozzá került közelebb.

Jó lenne tehát ezt a mozgalmat feleleveníteni. Akár úgy, hogy esténként a szülők is részt vesznek benne. Az egész család előveszi a Bibliát, megszólalhat Isten, aztán megszólalunk mi, elmondjuk neki a panaszainkat, megvalljuk bűneinket, megköszönjük az ajándékokat, amit kaptunk tőle, és egyre szorosabb lesz ez a vele való kapcsolat, és egyre jobban tudunk bízni abban: ne félj, ne rettegj, légy bátor és erős, mert az Úr mindig veled lesz.

Mindig Istenre nézni. Megtanulni folyamatosan imádkozni, megtanulni az Ő igéje szerint járni.

Jó lenne, ha ezt az egy mondatot most tényleg meg is tanulnátok. Bevésnénk a szívünkbe is, amit Isten mond Józsuénak: Nem maradok el tőled, nem hagylak el!

Annak a Józsuénak mondta, aki egy kicsit tényleg félt ebben a helyzet-ben, de Isten minden félelemtől megszabadította. Mi is félelem nélkül és örömmel indulhatunk az új tanévbe.

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük, hogy te ma is ugyanolyan hatalmas vagy, mint Józsué idejében voltál. Köszönjük, hogy velünk is ugyanolyan személyesen tudsz beszélni a Biblián keresztül, az igehirdetésen keresztül, mint ahogy ővele beszéltél akkor. Áldunk azért, hogy most magunkra alkalmazhatjuk ezt a te kedves ígéretedet.

Vegyél ki a mi szívünkből is minden félelmet, de vegyél ki minden büszkeséget, gőgöt, elbizakodottságot is. Segíts, hogy ne tartsuk magunkat különbeknek másoknál, hanem tudjunk szívesen segíteni mindig mindenkinek, aki arra rászorul. Tölts meg minket a te szereteteddel. Adj nekünk irgalmas szívet, Jézus Krisztus!

Köszönjük, hogy te hoztad egészen közel hozzánk a mi mennyei Atyánkat, és köszönjük, hogy ma nekünk is ígéred, hogy velünk leszel minden napon. Szeretnénk gyakorolni ezt a veled való kapcsolatot. Taníts meg egyszerűen, őszintén imádkozni napközben is, meg otthoni csendünkben is. Engedd, hogy egyre többet értsünk igédből, és egyre inkább aszerint gondolkozzunk.

Könyörgünk azokért, akik nehéz helyzetben vannak: nélkülöznek, betegek, akik egyedül vannak, akik még sohasem hallottak rólad, és nem ismerik ezt a nagy ígéretet, hogy te nem maradsz el tőlünk, és nem hagysz el. Segíts, hogy el tudjuk mondani másoknak is ezt, és a mi békés, benned való boldog életünk is hadd mutasson tereád.