Lekció: Fil 2,5-11

Alapige: Jn 4,29, 42

Ezt mondta az asszony az embereknek: “Gyertek, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus?”

Ők pedig ezt mondták az asszonynak: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus.

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, segíts most, hogy igazán meghajtsuk a térdünket és a fejünket is előtted, és tisztában legyünk azzal, hogy ki előtt állunk most.

Bocsásd meg, hogy sokszor lefokozunk téged. A magunk szűkös fantáziája szerint mindenféle torz elképzelésünk van arról, hogy ki vagy te, és nehezen merjük komolyan venni, hogy te öröktől való fogva mindörökké Isten vagy, te vagy az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Nálad vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai, és te tegnap, ma és örökké ugyanaz vagy, és nem változol.

Magasztalunk mindazért, amit értünk tettél. Köszönjük, hogy függetlenül a vélekedésünktől mindenható Isten vagy, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Köszönjük, hogy ezt nem tekintetted zsákmánynak, hanem lemondtál róla, megaláztad magadat, és elszenvedted a mi halálos ítéletünket a kereszten. Dicsőség ezért neked!

Világosítsd meg homályos értelmünket, hogy értsük és adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy higgyük mindezt. Hadd legyen meg ennek az áldott gyümölcsei az életünkben. Hadd adjon ez nekünk békességet, vegyen ki a szívünkből minden félelmet. Tanítson meg minket bízni benned, és rád bízni magunkat és szeretteinket. Így kérjük tőled most: szólj hozzánk egészen személyesen. Pontosan tudod melyikünk milyen lélekkel van itt, és egyedül te tudod megadni nekünk azt, amire szükségünk van.

Ajándékozz meg minket a te nagy gazdagságod szerint! Törd össze keménységünket, vagy emelj fel elesettségünkből. Kérünk, adj igazi vigasztalást a gyászolóknak, hogy túllássanak a könnyeiken, az emlékeiken, és lássanak téged, aki magad vagy a feltámadás és az élet, és aki magad ígérted, hogy aki benned hisz, ha meghal is él az. Add nekünk ezt a hitet már életünkben, és majd halálunkban is.

Segíts most rád figyelnünk, az emberi szó mögött meghallani a te szavadat. Legyen a te szavad olyan szeretettel teli, ahogy az mindig van, legyen az az életünket újjáteremtő isteni ige.

Ámen.

Igehirdetés

Időzzünk még egy alkalommal a samáriai asszony történeténél. Ha figyelmesen olvassuk ezt a leírást, akkor feltűnik, hogy ez az asszony többféleképpen nevezi meg Jézust. Az elnevezések között pedig fokozatosság van. Fokozatosan nyílik ki előtte Jézus személyének a titka. Először úgy tekint rá, mint egy emberre, aztán meglepődve állapítja meg: te próféta vagy. Végül pedig hallja Jézustól és utána meggyőződéssel vallja másoknak is, hogy ő a megígért Messiás, a Krisztus, a világ üdvözítője.

Jézus személye mindig titok volt az emberek előtt. Már akkor is problémát jelentett, amikor emberi testben itt járt a földön. Mert ránézésre ugyanolyan volt, mint az összes többi ember. Amikor azonban megszólalt és cselekedni kezdett, akkor olyan isteni teljhatalommal beszélt és cselekedett, ahogyan rajta kívül senki más nem tudott. Egészen ember és tökéletesen Isten. Ki tudja ezt megérteni, és ki tudta ezt megmagyarázni?

Mindig csak azok értették meg, hogy ki Ő valójában, akiknek ezt Ő kijelentette, és csak azok jutottak el az Ő személye titkának a mélyére, az igazi megismerésére, akik hittel elfogadták azt, amit Ő önmagáról mondott. Ez a hit aztán mindig tudássá sűrűsödött bennünk, amiről artikuláltan, érthetően másoknak is tudtak beszélni.

Szép példa erre az, amit Péter mondott egy alkalommal. Amikor Jézustól sokan eltávolodtak, mivel kemény dolgokat tanított, s megkérdezte tanítványait: ti is el akartok menni? Péter így felelt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad, és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Mindig ez a sorrend. Elhittük, akkor is, ha egy részét nem egészen értettük, de ez a hit ismeretté, tudássá, meggyőződéssé ülepedett a fejekben és a szívekben, úgy hogy meggyőzően tudtak erről később másoknak is beszélni.

Kövessük azon a három lépcsőn ezt az asszonyt, amelyiken Jézus közel vezette őt személyének titkához.

Először úgy beszél Jézussal, mint egy emberrel. Ott ül a kútnál egy férfi. Egy zsidó férfi. Érthetetlen, hogy ő kér tőle vizet. Ezért mondja neki: hogy kérhetsz te tőlem vizet, aki samáriai vagyok és asszony?

Különös férfi ugyan, ilyennel még nem találkozott. Megtiszteli őt, megbecsüléssel beszél vele. Valami élő vizet kínál — ezt nem érti az ember mi, de aztán ki oktatja Jézust, hogy honnan vennéd a vizet, mikor nincs korsód sem, és ha nem tudnád, ez a kút mély, ahhoz kötél is kell. Nem úgy van, hogy csak bele hajol az ember és merít. Egyáltalán, mit képzelsz magadról? Vajon nagyobb vagy te Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és ebből ivott ő is, meg a jószágai is?

Jézus egyelőre csak csendesen figyelmezteti az asszonyt, hogy az a baja, nem tudja kivel beszél. Ezért nem tudja, mit beszél. Így mondja ezt neki: “Felelt Jézus és ezt mondta: ha ismernéd az Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki az, aki ezt mondja neked: adj innom! te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.” Ő azonban egyelőre nem tudja. Egy férfi, aki még butaságokat is beszél, ki lehet oktatni, helyre lehet igazítani, aztán ott lehet hagyni, hadd pihenjen a kútnál, ő meg megy tovább, végzi a munkáját.

Akkor lepődik meg, amikor kiderül, hogy ez a férfi mindent tud róla. Ismeri az egész múltját, bűneit, titkait, és ennek ellenére mégis ilyen tisztelettel és természetes tiszta szeretettel beszélt vele. Nyilván próféta. Így kiált fel az asszony: Látom, hogy te próféta vagy. Még mindig egy ember, de nem akármilyen ember, hanem Isten embere, aki belelát a másik szívébe és ismeri a másik múltját.

Nosza, rajta! Beszélgessünk akkor vallásos kérdésekről. Hol kell imádkozni, melyik vallásnak van igaza, és mikor jön el a Messiás? Ezek voltak a legvitatottabb teológiai kérdések, amikről vég nélkül elvitázhatott egymással egy samáriai meg egy zsidó.

Jézus nem megy bele a vitába, hanem hamarosan elhangzik nagy horderejű kijelentése: Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek, és itt némul el ez az asszony. Itt tárja ki Jézus előtte az Ő személyének a titkát, itt állítja ezt az asszonyt döntés elé. Hiszi ezt vagy nem? Lehet ezen zavartan kacagni is. Milyen muris, milyen fura dolgokat mond? Vagy fel lehet háborodni: ez istenkáromlás, ez szentségtelen beszéd. Mit képzel ez a beképzelt ember magáról? Vagy lehet legyinteni. Sokfélék vagyunk, ilyet is hallottam — s megy tovább.

Sokféleképpen lehet erre reagálni, vagy lehet hittel komolyan venni. Aki hittel komolyan veszi azt, amit Jézus önmagáról mond — akármennyire eltér is az a mi szűkös fantáziánk elképzeléseitől —, abban az emberben munkálkodni kezd Ő maga. Az az ember, ha tetszik, egy pillanat alatt, mint ahogy ez az asszony is, egészen mássá lesz. Egy másik asszony megy vissza a faluba, és hirdeti a Jézusról szóló örömhírt azoknak, akiket messzire elkerült már, akik elől elzárkózott, akikkel találkozni sem akart, és lesz örömmondó békekövet, és hirdeti: a szabadító elközelgetett. Én beszéltem vele. Ezt mondta magáról, és én hittel elfogadtam. Gyertek ki és győződjetek meg ti is!

Ennél korrektebb módon nem lehet átadni az evangéliumot. Neki már vannak személyes tapasztalatai, nem győzködi a többieket. Felkínálja a lehetőséget: jöjjetek és lássátok meg. Nem ez-e a Krisztus? Aztán majd ti is eldöntitek. Mert ha ez a Krisztus, akkor itt tovább semmi beszédnek helye nincs. Akkor Ő az Isten teljhatalmú képviselője. Ő a világ ítélő bírája — ilyenek voltak megírva a Bibliában a Messiásról. Akkor a Dániel 7 szerint a Mindenható Őrá ruházta át az Ő hatalmát és uralmát. Akkor az Ézsaiás 61 szerint a tulajdon Lelkével kente fel, és ez a Messiás olyanokat fog csinálni, amilyeneket csak az Isten tud. Akkor beteljesedtek az ígéretek. Akkor Istennek ez a mondása is igaznak bizonyult. Akkor ez óriási örömhír.

Otthagyja az üres korsót, majd visszamegy érte, ha éppen szükséges lesz, vagy érkezése lesz, de ennél most fontosabb és sürgősebb feladata támadt. Vinni ezt a jó hírt másoknak is. Miközben továbbadja, átmossa az ő tudatát, lelkét, egész személyiségét is. Megváltozik — nyugodtan mondhatjuk ezt a bibliai szót —, újjászületik. Jézus beköltözik az életébe, mert elismerte Jézust annak, akinek Ő önmagát mondta. Függetlenül attól, hogy a samáriaiak mit tanítottak, hogy Ő maga mikorra várta a Messiást, hogy milyen elképzelései voltak. Ezt mondta Jézus magáról, ezt ő igaznak tekinti, és ennek következményei vannak, mégpedig ilyen áldott következményei. Mint ahogy annak is mindig következményei vannak, amikor valaki nem veszi komolyan azt, amit Jézus magáról mond, és az ilyen ember önmagát zárja ki a vele való közösségből.

Itt vált érthetővé ennek az asszonynak, és a mozaikok összeálltak egy értelmes képpé, hogy miért kezdte így Jézus: én vagyok. Hiszen ugyanezekkel a szavakkal mutatkozott be a Mindenható Mózesnek ott a csipkebokornál, amikor azt mondta: ha kérdezik, hogy ki küldött téged, akkor mondjad azt: a vagyok küldött téged. Amikor Mózes az Isten neve után tudakozódik, akkor ennyit hal: Vagyok, aki vagyok. Ott leszek, ahol ott leszek. Az én jelenlétemben fogod elvégezni azt a munkát, amit reád bízok.

Ez az asszony máris indul, és kezdi végezni azt a munkát, amit Jézus reá bízott az Ő hatalmas jelenlétében. Mert egy ilyen megvetett, lenézett ember szavának hitele lesz. És jönnek az emberek, abbahagyják déli pihenőjüket, és nem morgolódnak. Két napig hallgatják Jézus evangélizációját, és a végén egy emberként mondják ezt a csodálatos hitvallást: Nem is a te szavadnak hiszünk immár — eddig annak hittek, az asszony szavának —, hanem magunk láttuk, hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus.

Egy ember, próféta vagy pedig a világ üdvözítője, a megígért Messiás. Az Isten jobb keze, akiben utánunk nyúlt, hogy segítsen rajtunk.

Hadd kérdezzem ilyen személyesen, ahogyan nekem is feltette Isten a kérdést ezen az igén keresztül, ki neked Jézus?

Az, hogy Ő kicsoda, nem attól függ, hogyan vélekedtek róla. Ő akkor is az, aki, függetlenül attól, hogy mi hogyan vélekedünk róla. De számunkra sorsdöntő, hogy felismerjük-e és elismerjük-e Őt annak, akinek magát kijelenti. Mert ettől függ, hogy egyedül fogjuk végigbukdácsolni ezt a földi életet, és a végén majd egyedül kell odaállnunk a mindenható Isten ítélőszéke elő, és nem tudunk mentséget felhozni a magunk számára, vagy pedig úgy, mint ez az asszony, innen a kúttól Jézussal indult el, Jézussal járjuk végig ezt a sokszor nehéz földi életet, és Jézussal állunk meg az Isten ítélőszéke előtt. Azzal a Jézussal, aki a mi ítéletünket már elszenvedte a kereszten, és akire való tekintettel a Mindenható felment a halálos büntetés alól, és örök élettel ajándékoz meg.

Ez a Jézussal való közösség a földi életünket is egészen mássá teszi. Csak a vele való közösség könnyítheti meg a halálunk óráját, amit senki nem tud megosztani velünk, és az itteni közösségtől függ az, hogy vele töltjük-e majd az örökkévalóságot is. Ki nekünk Jézus?

Ma is sokan vannak, akiknek csak egy ember. Azt mondja a múltkor valaki: ha ez a Jézus egyáltalán történelmi személy volt, tehát valóban létezett, és igazak azok a legendák, amik róla elterjedtek, akkor intelligens ember lehetett. Ilyen szép és fennkölt gondolataik keveseknek vannak. Kár, hogy olyan hamar kivégezték, miért volt annyira makacs.

Ilyen is van. Egy ember, akinek szép gondolatai voltak. Üres óráiban az ember esetleg elolvasgatja azokat, hümmöget egyet, s aztán elfelejti és megy tovább végezni a munkáját. Semmire nem köteleznek az Ő gondolatai.

Vagy lehet, hogy eljut valaki odáig: próféta. A nagy világvallások közül több prófétának tartja Jézust. De akkor is csak egy ember. Különös lelki képességekkel megajándékozott ember, olykor rendkívüli szellemi erőkkel munkálkodó ember, akit a többiek vagy megcsodálnak, vagy bírálnak. Vagy követjük, vagy elvetjük, de megint csak nem kötelez semmire. Egy a vallásos élet nagyjai közül.

Ha azonban mégis igaz az, amit Ő magáról mondott, és igaz az, amit a mindenható Isten nagy tömeg füle hallatára mondott róla, hogy ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok, vagyis, ha őbenne maga Isten jött el utánunk, hogy segítsen rajtunk, akkor egyetlen helyes magatartás lehetséges: leborulva imádni Őt. Mert ez a Jézus öröktől fogva mindörökké Isten. Vannak sokan — itt a gyülekezetünkben is —, akiknek erre a mondatra végigszalad a hideg a hátán. Ez nem istenkáromlás, ez benne van a Bibliában. Annyira eltorzult a gondolkozásunk, hogy nehezen tudjuk ezt elfogadni. Márpedig ennek az elfogadásától függ az üdvösség.

Kicsoda Jézus? Pál apostol le meri írni: “Örökké áldandó Isten.” És ebben a szép Krisztus-himnuszban, amit nem ő fogalmazott, hanem akkor a gyülekezetek sokszor elmondtak közösen, mint mi a Hiszek egyet, ebben is ezt olvastuk: aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő — ne tévesszen meg minket a folytatás, hogy önmagát megüresítette, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, megalázta magát. Engedte, hogy mint egy gonosz rabszolgát, kereszthalálra ítéljék. Mindez azért volt, hogy nekünk ne kelljen ezt a pokolba vezető utat végigjárnunk. Mert Ő ezt helyettünk járta végig. De Ő közben is örökkévaló Isten volt, és ma is az.

Mert így folytatódott ez a róla szóló bizonyságtétel: éppen ezért az Isten is felmagasztalta Őt, és ajándékozott neki olyan nevet, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon: mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. Ez azt jelenti, hogy az angyalok is Istenükként imádják Őt. A földön azok, akik nem hittek benne, egyszer azok is megpillantják majd, aztán soha többé nem látják, de kénytelenek lesznek imádni Őt, és a föld alatt valók a démon-világot jelzi. A sátán rettenetes seregei is tudják, hogy Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön ő felettük is. Ilyen a mi Urunk.

S mindez benne volt abban az egy csendes mondatban, amit abban a rekkenő déli hőségben, a Jákób kútjánál mondott Jézus ennek az asszonynak: Én vagyok az, aki veled beszélek. S ez az asszony ezt komolyan vette. Ettől kezdődött el új szakasz az életében.

Jézus minket is mindig döntés elé állít és hitre hív, amikor önmagát kijelenti. Nem lehet következmények nélkül hallani róla. Ha az ember marad a régi, ránt egyet a vállán, még az értelméig sem engedi el talán Jézus szavait, de nem fogadja be a szívébe, akkor minden marad a régiben. Egy váddal több hangzik el majd ama napon. Hihetett volna és nem hitt.

Ha azonban a hit bátorságával azt mondja: Uram, komolyan veszem, hogy amit magadról mondasz az igaz, és levonom ennek a konzekvenciáit. Ha te Isten vagy, akkor itt leborulok és imádlak téged. Mivel Isten vagy, ezért számomra a szavad parancs. Akaratod kötelező, közelséged áldás, és ezért keresem a te közelségedet. Az az ember tapasztalni fogja, hogy az Ő közelében így átformálódik, mint ez az asszony. Tapasztalni fogja, hogy az Ő ígéretei is igazak: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ezt azután mondja, hogy bejelenti, hogy nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Mennyire más azoknak az életük, akik ennek a tudatában élnek. Sok-sok veszteség, csapás, megaláztatás, gyász, siker, eredmény, csapdák között járva is, hogy nem egyedül vagyok. Akié minden hatalom, az velem van minden napon. Akkor igaz az az ígérete is, amit mondott: aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Ez olyan kincs, amihez nem lehet hasonlítani semmit, amit ezen a földön elérhet az ember. Ez az a kincs, ami érték marad, és gazdaggá teszi a halála után is.

Ki nekünk Jézus? Ez sorsdöntő kérdés. Szánjunk ma délután mindenképpen egy kis időt arra, hogy elcsendesedünk és becsületesen, kíméletlen őszinteséggel válaszolunk erre. Mi minden él a fejünkben és szívünkben Jézus Krisztus személyével kapcsolatban? És mint mond Ő önmagáról a Szentírás szerint? Merünk-e közeledni ahhoz, vagy azonosulni azzal, amit Ő önmagáról mond?

Amíg csak azt gondolta ez az asszony, hogy egy ember, addig megőrizhette maga inkognitóját, addig semmi nem derült ki róla. Amikor felismerte, hogy Jézus próféta, egyszerre látnia kellett a bűneit, és néven kellett neveznie azokat, és ez borzasztó. De amikor hittel elfogadta, hogy Ő a Messiás, benne hajolt közel hozzánk az Isten bűnbocsátó kegyelme is, akkor megragadta ezt a bűnbocsátó kegyelmet. Ebből annyit, amennyire neki éppen szüksége volt. És ezért tud olyan könnyű léptekkel, szárnyakat kapva menni és beszélni Jézusról. Ez is attól függ: ki nekünk Jézus? Van-e bocsánat a számunkra. Az van, az el van készítve, de hogy az enyém lesz-e, ami nekem van elkészítve?

Amikor emberek keseregnek, panaszkodnak, lázadoznak, mindig ez jut eszembe. Nem hiszik el, hogy Istennél ott van minden készen, amire szükségük van. Néha egy-egy szenvedés csomagolópapírjába burkolva. De ha azt Ő csomagolta be, a csomagolás is, meg a tartalma is áldásul lesz. Ott van minden elkészítve. Nem kell ölni egymást, letaposni a másikat, hazudni jobbra-balra, könyökölni, erőszakoskodni. El kellene kérni és fogadni ezeket az ajándékokat. Tőle kellene elfogadni a próbákat is, és minden egészen más lenne. De amíg valaki ezt nem veszi komolyan, hogy én vagyok az, aki veled beszélek, hogy Jézusban hajolt közel hozzánk a minket kimondhatatlanul szerető Isten, hogy Ő hozta értünk a legnagyobb áldozatot, addig nem tudja komolyan venni azt sem, hogy ott vannak a csomagjai nála elkészítve.

Olyan sokszor mondják el ezt azok, akik éppen elismerték Őt és hitre jutottak és kezdenek járni az Ő útján, hogy nem gondolták volna, hogy ennyi lehetőség, és ilyen gazdagság van elkészítve a Krisztussal való közösségben. Persze, hogy nem gondoljuk! De aki hittel rálép erre az útra, azt Ő majd meggyőzi.

Egy ember, próféta vagy a világ üdvözítője? Lehet-e még ennél több? Azt mondja a Biblia: lehet. Amikor a világ üdvözítőjéről valaki egészen bizonyosan tudja, hogy az az én üdvözítőm is, s így bízza rá magát, sorsát, szeretteit, népét, az egész jövőt, és így várja tőle, hogy a még hátralevő ígéreteit is teljesítse. Ehhez azonban személyesen kell Jézussal találkozni, mint ahogy ez az asszony személyesen találkozott, nemcsak hallott róla. Mint ahogy a falubelit személyesen hívja hozzá, és nemcsak ő beszél nekik, és miután kijöttek, és személyesen hallották őt, akkor mondják: most már tudjuk, hogy bizonnyal Ő a világ üdvözítője, és az Ő személyes üdvözítőjük is.

Hogyan lehet Jézussal ma személyesen találkozni? Ugyanúgy, mint akkor, csak ehhez is hit kell. Miközben beszélgetett az asszony Jézussal, aközben lett hitetlenből hívővé. Miközben hallgatjuk a róla szóló igehirdetést, olvassuk a róla szóló kijelentést a Szentírást, aközben győz meg minket arról, hogy kicsoda Ő, kik vagyunk mi és formál át egészen másokká. Ezért érdemes mindenek elé tenni azt, hogy Őt hallgathassuk. Ezért érdemes hinnünk, hogy az emberi szó mögött is Ő szólal meg, a Biblia betűi mögött is Ő jelenti ki magát, és aki hisz, az elmondhatja majd Máriával együtt: Boldog, aki hitt, mert beteljesedett neki mindazok, amiket az Úr megmondott.

Kezdjük el ma délután ezt az önvizsgálatot, és engedjük, hogy Ő elkezdje, vagy megújítsa, erősítse bennünk ezt a hitet.

Van egy énekük, amelyik elejétől végig erről szól:

Jézus Krisztus, kegyelmes Megváltónk,
Úr Istentől adatott tanítónk,
Szent Atyáddal felséges megtartónk,
Szentlélekkel mi megigazítónk!

 Téged vallunk hatalmas Istennek,
Kezdet nélkül való természetnek,
Szent Atyáddal egy örök Istennek:
Szentlelkétől lelkeztél Istennek.

(286,2-3)

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy a te titkod, személyed, hatalmad nem attól függ, hogy hisszük vagy nem, és hogy mennyit és mennyire hiszünk. Köszönjük, hogy te a világ teremtése előtt öröktől fogva mindörökké létezel, és köszönjük, hogy megismerhetünk téged.

Áldunk azért, hogy kijelentetted magadat nekünk. Köszönjük, hogy téged is lakva ismerhetünk meg igazán: veled együtt járva, veled együtt élve. Könyörülj rajtunk, hogy hitünk ne valami emberi elképzelés vagy elmélet legyen, hanem hadd tanuljunk együtt járni veled. Köszönjük, hogy kész vagy belépni az életünkbe is, ugyanúgy, ahogy a samáriai asszony elrontott, hitvány életébe beléptél. Köszönjük, hogy te, aki istállóban jöttél a világra, nem undorodsz egyikünk istálló életétől sem, hanem templommá szenteled azt áldott jelenléteddel.

Kérünk, vidd végbe ezt a csodát mindannyiunk életében. Hadd legyünk mi is örömmondók és békekövetek. Hadd tudjuk boldogan hirdetni másoknak: te nemcsak megmondasz rólunk mindent, hanem újjá tudsz teremteni mindent, és bizonnyal te vagy a világ üdvözítője, és a mi személyes megtartónk, megmentőnk, Megváltónk is.

Segíts ennek a következményeit is levonni. Taníts ennek az örömében élni. Hadd szabadítson ez a veled való közösségünk minden félelemtől, minden szorongástól, felesleges aggodalmaskodástól. Hadd szabadítson meg az önhittségtől és a kétségbeeséstől. Tanítson meg minket reménységgel élni. Növeljed a mi hitünket, kérünk.

Beszélj velünk tovább is még ezen az igén keresztül, segíts el mindannyiunkat erre a szent bizonyosságra, hogy veled járjunk itt, és majd veled lehessünk az örökkévalóságban is.