Alapige: Lk 2,1-7

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.

Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük, hogy olyan nagy ajándékot adtál nekünk karácsonykor, amikor elküldted hozzánk Jézus Krisztust.

Úr Jézus, hálásan köszönjük, hogy otthagytad a mennyet és eljöttél ide a földre, vállaltál értünk sok-sok szenvedést azért, hogy nekünk ne kelljen szenvednünk a bűneink miatt.

Tele van a szívünk hálával és örömmel, amikor arra gondolunk, mit tettél értünk, és milyen ajándékokat készítettél el nekünk.

Kérünk, hadd legyen most ez a csendes óra is itt a templomban a te ajándékod. Te legyél itt a középpontban, szólj mindannyiunkhoz. Adj nekünk figyelmes szívet és engedd, hogy a magunk imádságaként tudjuk elmondani ezt a szép éneket, amit most együtt mondtunk: Te jöjj a szívünkbe! Habár szegény e szállás, de mindörökre hálás lesz, és úgy áldja Krisztusát.

Tedd az együttlétünket valóban istentiszteletté, ahol erősödik a hitünk, és ahol tudunk szívből dicsőíteni téged.

Ámen.

Igehirdetés

Isten kegyelméből ez a karácsony e-lőtti vasárnap már régóta családi istentiszteletnek az alkalma. Hálát adunk Istennek, hogy a sokféle betegség ellenére ilyen sokan együtt lehetünk.

Gyermekkoromban volt egy ismerősünk, akinek két szép lova volt és hozzá egy elegáns kocsi is, amin gyakran láttuk őt a városban kocsikázni. Mindig irigyeltük: milyen jó lehet ott ülni és hajtani azokat a gyönyörű lovakat. Aztán egyszer, legnagyobb meglepetésünkre, a barátainak gyerekeit meghívta kocsikázni. Engem is meghívott. Rendkívüli izgalommal készültünk erre az addig még számunkra ismeretlen élményre, s mindenféle terveket szövögettünk. Amikor azonban az indulás volt, kiderült: több gyerek jött, mint ahányat meg-hívott, s mire odaértem, már tele volt a kocsi. Röviden közölték velem, hogy szá-modra már nincs hely.

Ebben a bibliai részben azt olvastuk, hogy az Úr Jézus még meg sem született, és már közölték vele: számára nincs hely. Ahogy olvastuk, a római császár elrendelte, hogy számolják össze a birodalom lakóit. Nem arra volt kíváncsi, hányan vannak, hanem arra, hogy hány adófizető van, és a népszámlálás, amit négy-ötévente tartottak, mindig az adó felemelését is jelentette. Néha még azt is bevallatták az emberekkel, amijük nem volt, mert sokszor kínzásokkal kötötték össze ezt az összeírást.

Óriási felfordulással járt egy ilyen adóösszeírás, mert mindenkinek oda kel-lett mennie, ahonnan származott. Abba kellett hagyniuk az embereknek a munkát (és addig nyílván nem is kerestek), ott kellett hagyniuk az otthonukat. Menni kellett az asszonyoknak is, s mi lesz addig a gyerekekkel, főleg a picikkel. Egyáltalán nem volt könnyű megoldani ezt. Ha már összeírásról, népszámlálásról hallottak, mindenkiben a harag, a ke-serűség, a gyűlölet szólalt meg.

József sem jókedvéből indult el onnan fentről, északról délre, Betlehembe, hogy összeírják Máriával együtt. Mária pedig akkor egészen közelre várta a kisbabáját. Minden héten megszülethetett az Úr Jézus. Hogyan menjenek? Autó nem volt, vonat nem volt… Nem olvasunk a Bibliában barátságos csacsiról sem. Azt csak a művészek találták ki, és odafestik a képeslapokra meg a különböző híres festményekre.

De még ha csacsi hátán ült volna is Mária, akkor is melyik jobb a szülés előtt néhány héttel vagy nappal: gyalog meg-tenni egy ilyen hosszú utat, vagy rázatni magát egy kis szamár hátán? Mind a ket-tő egyformán rossz volt, és József mérges és keserű volt, hogy erre kötelezik most őket. Imádkoztak, hogy épségben megérkezzenek, s ha lehet, ne útközben, az árokparton jöjjön világra ez a kisbaba, hanem majd ha megérkeznek Betlehembe, talán valamelyik távoli rokon csak befogadja őket, és lesz ott egy csen-des, nyugodt hely, ahol megszülethet az első gyermeke.

Megérkeztek minden baj nélkül. Volt egy távoli rokonuk, mentek ahhoz, de mi-kor kinyitották az ajtót, már látták, hogy olyan nagy a népsűrűség náluk, más rokonok is ott kértek szállást, és megelőz-ték őket. Igaz, hogy a házigazda tördelte a kezét, meg bocsánatot kért, de nem tu-dott mást mondani, mint azt, hogy látjá-tok, mennyien vagyunk, itt számotokra nincs hely. Menjetek el talán amazokhoz — és megneveztek egy másik családot. Azoknak egy kicsit nagyobb a házuk. El-mentek amazokhoz, de ott ugyanezt látták és ugyanígy zárult a látogatás: ugye meg-értitek, számotokra itt most nincs hely. Hanem tudunk valakit, azok most bérbe adják a szobáikat, hogy ilyen sokan vagyunk itt, menjetek azokhoz. Ott ugyanez történt. Akkor mondták nekik: van itt a városkában egyetlen vendégfogadó, az a legnagyobb épület a városban, ott biztos lesz hely. Az vendégfogadó, tehát vendégeket biztos, hogy fogad.

Ez volt az utolsó reménységük. József talán azt mondta Máriának: még odá-ig bírd ki. Megérkeztek. A fogadós teljes szélességével eltakarta az ajtót, aztán végigmérte Józsefet, szegényesnek talál-ta. Végigmérte Máriát, látta, hogy itt ha-marosan kisbaba fog születni. Még csak az hiányzik, hogy sírjon itt egy gyerek, elmegy a többi jól fizető vendég. Egyéb-ként is sok vendég van most. Sajnos ő is ugyanazt a mondatot mondta, amit e-lőtte már háromszor hallottak: számotok-ra nincs hely.

Meghallotta ezt valaki, és valószínű-leg akkor mondta azt, amit a Biblia ír: ha nem fogad be senki titeket, ne itt az utcán szülessék meg ez a kicsi baba; ná-lunk, nem éppen szobában, a lakás alatt van egy barlangistállónk, abban még van annyi hely, hogy meghúzzátok magatokat. A bárányok is ott vannak, de valahol egy kis helyet csináltok magatoknak. Így kerültek ők azon az estén abba a barlangistállóba, amiről a Biblia szól, és ott született meg az Úr Jézus.

Aki már volt közületek istállóban, az tudja, hogy ott nem a legnagyobb tisztaság szokott lenni. Ott büdös is van, jönnek, mennek az állatok. Az egyik béget, a másik bőg, melyiknek milyen hang jön ki a torkán. Zajlik az élet egy istállóban, de legalább van fedél a fejük felett, a szél sem fúj be, s egy sarokban meghúzódhatnak.

Ott született meg az Úr Jézus nagyon szegényes körülmények között. Ta-lán senki sem segített Máriának Józsefen kívül. Talán csak azokba a poros ruhákba tudták bebugyolálni, amit hoztak magukkal még otthonról. Talán még világí-tás sem volt, vagy csak egy mécses éghetett. És hogy mégse lépjenek a kisbabára a bárányok, valahova magasabbra kellett tenni. Ezeknek az istállóknak a falába vájtak olyan jászolfélét, s azt kiegészítették kívülről agyaggal, hogy abból egyenek az állatok. Tegyük oda bele, ott mégsem lép rá az állat, legfeljebb megszagolja, vagy rálehel, egy kicsit me-lengeti.

Ilyen nyomorúságos körülmények között látta meg a napvilágot az Úr Jézus ezen a földön. Mert még meg sem született, már itt is, ott is, amott is mondták azt, amit én annak idején a kocsi mellett kétségbeesve hallottam: számodra nincs hely. Lehet, hogy igazat mondott mindenki. Talán még a vendégfogadós is iga-zat mondott. Végre telt ház volt nála, végre ment az üzlet. Voltak köztük jobban fizetők is, azok megkapták a kisebb szobácskákat, a többi meg egy nagy közös helyiségben szállt meg. Úgy sem töl-töttek ott hosszú időt, egy-két éjszakát legfeljebb. Lehet, hogy valóban nem volt hely Józsefék számára.

Mindenki megértheti, hogy nincs hely Jézusnak a családi költségvetésben sem. Így is alig jövünk ki. Minden mindig drágul. Dehogy tudunk az Ő ügyére áldozni, vagy mások nyomorúságán eny-híteni. Inkább jelentkezzenek mások, akik enyhítenek a mi gondjainkon. Az nem jut eszébe senkinek — mondta a múltkor keserűen valaki. Nincs hely, mindenki megértheti. Nincs hely az időnkben, nincs hely a családunkban, nincs hely a gondolatainkban, nincs hely a szívünkben Jézus számára.

Pedig talán meg lehetne tenni azt, a-mit velem tett az a bácsi ott, amikor majdnem elsírtam magam a kocsi mellett. Azt mondta: gyere ide, fiú, van itt hely, elférünk itt ketten is, — s én ültem a legjobb helyre. Meg lehetne tenni, ha nincs hely, akkor csinálunk helyet. Valamit, ami felesleges és csak foglalja a helyet, kirakunk, s azt mondjuk: gyere, Úr Jézus, van itt hely. Minden napra ka-punk huszonnégy teljes órát. Nem igaz, hogy ebből nem jut neked tíz perc, mikor te adod mind a huszonnégy órát nekünk. Hogyne lenne.

Olyan sok időt eltöltünk felesleges fecsegéssel, üres, haszontalan tevés-ve-véssel, amikor teng-leng az ember, s nem csinál semmit. Hogyne lenne hely! Lehet csinálni helyet. Olyan sok felesleges dolgot megvesznek az emberek. Ha azzal a pénzzel másokat, a rászorulókat segítenék, ó de sok nyomorúságon lehetne enyhíteni. Nem beszélve arról, hogy mennyi időt eltölt az egész család a tévé előtt. Ha annak az időnek csak egy töredékét arra fordítanánk, hogy egymás-sal jóízűeket beszélgetünk, hogy elővesz-szük otthon a Bibliát és csak néhány sort olvasunk belőle. Elénekelünk egy ilyen szép éneket, mint amilyeneket most éne-keltünk. Elmondjuk együtt a Mi Atyánk-ot, már ott lenne Jézus a családban. És tessék kipróbálni: megváltozna a légkör.

Eddig még mindenki arról számolt be, aki ezt elkezdte, hogy azóta sok min-den más, ha csinálunk helyet Jézusnak. Mégpedig nem is akárhol, mert Őneki a főhelyet adhatjuk át. Hiszen Ő az egész életünknek, az egész világmindenségnek az Ura. Ha az Ő számára van hely, akkor kiderül, hogy sok minden másnak is lesz hely. Akkor kiderül, hogy ó de sok felesleges dolgot cipelünk magunkkal, ami csak megterhel, Ő viszont kimondhatatlan kincseket hoz magával: csendes örömet, békességet a szívbe, aggodalmas-kodás-mentes reménységet a jövőre néz-ve, nyitott szemeket, hogy észre vegyük: kinek, mivel szerezhetünk örömet. Ha Ő beköltözik valahova, ott valóban sok min-den, vagy minden megváltozik.

Jó lenne, ha karácsonyra készülve ez lenne számunkra a legfontosabb. Elküld-jük-e Jézust — akár most is, vagy azt mondjuk: gyere, habár szegény e szállás, de mindörökre hálás. És akkor az a lakó-hely, amit nekünk készített a mennyekben, nem marad majd üresen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük, hogy nem fordultál vissza megsértődve, hanem vállaltad azt a helyet már születésedkor ott az istállóban, amit adtak neked. Köszönjük, hogy vállaltad a kereszten is azt a helyet, amit kijelöltünk neked, mi, bűnös emberek. Köszönjük, hogy noha nálunk nem volt hely a számodra, te mégis készítettél helyet nekünk a mennyben, az atyai házban.

Könyörülj rajtunk, és indíts mindnyájunkat, hogy ne kergessünk el az ajtónk elől. Ne legyen nekünk minden fontosabb, mint az, hogy veled összeköltözzünk minél előbb, hogy neked átadjuk az első helyet. Teremts rendet: az életünkben, a fejünkben, a szívünkben, a családunkban. Add meg nekünk azt a békességet, amit csak tőled kaphatunk, hogy aztán mi is elfoglalhassuk azt a helyet a mennyben, amit te készítettél nekünk.

Légy ott a karácsonyi ünnepünk középpontjában is, hogy téged tudjunk ünnepelni, és az ünnep után is téged tudjunk dicsőíteni.

Ámen.