Lekció: 5Móz 28,1-15

Alapige: Zsolt 81,9-17

“Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. Ezért hagytam, hogy szívük keménységében kövessék a maguk tanácsát. Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól."

Imádkozzunk!

Örök Isten, kinek esztendők nincsenek létedben, magasztalunk, áldunk, dicsőítünk és imádunk téged ennek az évnek első reggelén. Köszönjük, hogy megtartottad életünket. Te támasztottál vágyat a szívünkben, hogy a gyülekezet közösségében a te igédre figyelve kezdjük ezt, és te adsz reménységet, hogy sok kétségbeejtő, csüggesztő körülmény ellenére is vegyük komolyan, hogy tegnap, ma és örökké ugyanaz vagy, és ebben az évben ugyanúgy számíthatunk hosszútűrő, gondviselő, bűnbocsátó kegyelmedre, mint eddig.

Megvalljuk, Urunk, hogy ebbe a reménységünkbe sok hitetlenség is keveredik. Segíts ebben az évben sokkal komolyabban harcolnunk a magunk hitetlensége ellen, újra és újra dönteni amellett, hogy mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek. Hogy igaz a te igéd és ráállhatunk arra, és bizonyosra vehetjük akkor is, ha a láthatók mást mutatnak.

Taníts minket sokkal bátrabban a láthatatlanokra nézni, veled számolni, és reád szá-mítani. Kérünk, legyen az ajándékod az, hogy most mindjárt az év elején szólsz hozzánk. Adj nekünk programot és erőt, akaratod teljesítéséhez. Adj nekünk mindenféle langyosság és tétovázás helyett elkötelezett, elszánt hűséged melletted. Segíts, hogy lássuk: a te igéd, úgy ahogy van, mindenestől igaz, és érvényes ma is, reánk is.

Így várjuk most is a te szavadat engedelmességre készen. Segíts, hogy halogatás nél-kül, állhatatosan, folyamatosan, egymást is bátorítva cselekedjük a te akaratodat. És mindezek a csodálatos áldások, amikről itt máris beszéltél nekünk, valósággá váljanak az éle-tünkben.

Kérünk, áldd meg ezt a mi mostani együttlétünket is. Tedd az emberi szót cselekvő, teremtő igévé. Engedd átélnünk, hogy jelenlétedben vagyunk együtt. Beszélj, tisztíts, formálj, áldj meg minket, hogy áldássá lehessünk.

Ámen.

Igehirdetés

Ezt a zsoltárt általában az újévi ünnepen olvasták fel. Erre utal a kosszarvból ké-szült kürtnek az említése is. Igen gyakran egybeesett az őszi aratási hálaadó ünnep az újévvel, és ez 14 napig tartó ünnepségsorozatot jelentett. Az első napokon az örvende-zés, ujjongás ideje volt. Ennek a zsoltárnak az első fele is — amit most nem olvastam fel — erről szól. Az ünnep csúcsán pedig megszólalt Isten. Ilyenkor felolvasták a Tíz-parancsolatot, és a nép mintegy megújította szövetségét az őt kiválasztó Istennel.

Nos, ez a zsoltár is ezzel az ujjongó örvendezéssel kezdődik, amikor azonban a közepén megszólal Isten, meglepő dolgokat mond. Valami mély szomorúság árad Isten szavaiból. Rámutat arra, hogy mi bújik meg a harsány ünneplés mögött. Elmondja a nép-nek, hogy keserűen csalódott bennük. Any-nyira elidegenedett tőle az Ő népe, hogy be kell mutatkoznia Istennek, hogy Ő kicsoda, mint annak idején, amikor a Tízparancsolatot adta nekik. Emlékeztetnie kell az Ő népét közös történetükre, hogy mi mindent cselekedett velük és adott nekik. Annyira hemzsegnek a bálványok a választott nép életében, hogy Istennek részletesen idéznie kell számukra az első parancsolatot: Ne legyenek más isteneid, idegen istent ne imádj! Én, az Úr, vagyok a te Istened. Én hoztalak ki téged Egyiptomnak földjéről.

Ebben az újévi zsoltárban tehát Isten először rámutat a nép valóságos szükségeire, másodszor ígéri, hogy Ő ezeket a szükségleteket hogyan elégítené ki, harmadszor világosan megmondja, mi a feltétele annak, hogy ezt az ígéretét valóra válthassa.

1. Mik azok a hiányok, amik miatt szen-ved a nép? Kitűnik a zsoltárból, hogy egyál-talán nem volt könnyű nekik azon az újévi ünnepen örvendezni. Sokféle nyomorúság nehezedett rájuk. Ellenség vette körül őket, talán a soraik között is ott volt; szegénység volt. Sokan nélkülöztek. Sok tekintetben bi-zonytalan volt a jövőjük. Önfejűségük miatt igen nehéz helyzetbe sodorták magukat.

De a legnagyobb bajuk Isten minősítése szerint az volt, hogy eltávolodtak Istentől, nem hallgattak Őreá. És íme, ide jutnak, hogy Istennek kell kérlelnie, hogy egy picit figyeljenek már oda. Mintha csak azt mondaná: én is vagyok. Ő, aki mindent alkotott és teremtett, aki az Ő népét kiválasztotta érdemei nélkül, aki olyan sok jóval elhalmozta, noha hálátlanok voltak, most Ő kér-leli a népet: figyeljetek ide. A sok hazugság és handabandázás között az egyetlen igaz szó, amit az Úr mond. Az egyetlen, aki érdek nélkül szeret titeket a mindenható Isten. Álljatok már le egy kicsit, és hallgassátok, mit mond Ő, a ti érdeketekben mondja.

Kiderül azonban, hogy nincs füle a nép-nek erre. Azért nincs füle, mert megosztott a szíve. Hemzsegnek a bálványok, úszik a nép az árral, hiszen az a korszerű, ha az élő Isten mellett az istenek, a bálványok is bevonulnak szentélyeibe, és nincs világos prófétai szó. Nincs, aki mindezt leleplezné, és mutatná az utat. Ez a nyomorúságuk.

2. És mit ígér Isten megoldásként? Min-denekelőtt ezt a prófétai szót. Ez a mondat, ha helyesen értjük, rendkívül sokat jelent: “Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!” — itt Isten az Ő igéjéről beszél, — majd utána beszél a búzáról, meg a mézről is, mert a testünkre is gondja van. De azt mondja: ezzel kezdődik a javulás, a változás; a kiút itt nyílik: ha lesz, aki mondja az igét, és lesznek, akik azt hallgatják és cselekszik.

Nyisd ki a szádat, és én adok neked igét, prófétai szót. Aztán a búza legjavával foglak etetni. A bőségnek a jelképe a méz, kősziklából szedett mézzel tartanálak jól, ha hallgatnál rám — mondja Isten. És utána szó van arról, hogy megszabadítaná az ellenségektől, és akik most üldözik, azok hízelegnének neki.

Isten tehát éppen azt kínálja, ami hiány-zik. Amit Isten kínál, az valóságos hiányt szüntetne meg. Ő népe nyomorúságát szün-tetné meg egészen valóságos módon. Nem illúziókba ringatja őket. Felsorolja, hogy mi a sok baj, megmondja, mi mindennek az oka, hogy tőle eltávolodtak, és utána elsorolja, hogyan segítene Ő mind ezen a bajon.

3. De mi ennek a feltétele? “Bárcsak rám hallgatna népem, és az én utaimon járna Izráel!” — az Ő útján járni azt jelenti: engedelmeskedni. Úgy élni, ahogy Ő mond-ja. Hallgatni és cselekedni. Ő mondja — az nem probléma, csak oda kellene hallgatni, komolyan venni, és ahhoz igazítani az életet. Őt hallgatni, és azt cselekedni, — és lenne bőség, győzelem, békesség, biztonság, fejlődés. Jelen lenne újra az élő Isten az Ő népe között. De ehhez hallgatni kellene Őreá, és cselekedni, amit mondott. Mert ha minden bajnak az az oka, hogy ők eltávolodtak Istentől, akkor minden bajnak az a megoldása is, ha visszatalálnak Istenhez. — Ezt nem hiszik el ma is sokan. Vallásosok sem, a hívők egy része sem, a hitetlen vezetőinkről nem is beszélve.

Itt kezdődik mindig egy nép nyomorúságának a gyógyulása, ha legalább a kevesek, akiknek már van fülük a lelki hallásra, újra teljes szívükkel odafordulnak Istenhez. Őszinte bűnbánattal megbánják és elhagyják a bűneiket, és elkezdenek berendezkedni arra, hogy minden tekintetben úgy élnek, ahogy Ő mondja. Ehelyett vádoljuk a vezetőket, javasolunk gazdasági megújulást, meg egyéb ötleteink vannak, és megyünk egyre mélyebbre, mert nem hisszük el, hogy amit Isten mond, az igaz ma, 1998-ban is.

És ha Ő azt mondja, hogy minden nyo-morúságunk végső oka az, hogy Ő nem kell nekünk, akkor valóban ez a végső oka. És akkor igazi megoldást csak az adhat, ha odafordulunk hozzá. Nem “ők”, akik valahol most vannak és kialusszák az éjszakai részegséget, hanem mi, akik állítólag az Isten népe vagyunk, és megadatott az, hogy azzal kezdjük ezt az évet, hogy halljuk az Ő igéjét. Nekünk kellene igazán odafordulnunk hozzá, és járni az Ő útján, vagyis csinálni is azt, amit mond.

Abban az időben az volt a nagy kérdés, hogy képes-e Isten népe arra, hogy hallja az Ő igéjét, és kész lesz-e arra, hogy cselekedje is azt? És a mi számunkra ma az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e még arra, hogy úgy hallgatjuk, hogy meg is halljuk és magunkra vesszük az Ő igéjét, és azonnal munkához látunk és cselekesszük is azt. Mindenféle csorbítás, magyarázkodás, kibúvókeresés és halogatás nélkül.

Ez egyáltalán nem olyan könnyű! Azért nem, mert a legtöbben elszoktak ettől, mint ahogyan az akkori Izráel is elszokott. Aki soha nem szokta kezébe venni a Bibliát, aki nem úgy olvassa azt, mint Isten tévedhetetlen kijelentését, aki nem gyakorolja be, hogy magára alkalmazza, és hozzá igazítja a szokásait, a napirendjét, a gondolkozását, a normáit, annak ez egyáltalán nem olyan könnyű. Ez nem megy magától, hogy valaki hallgatja és cselekszik... Ehhez először is az a szívbeli őszinteség kell, hogy ez nekem szent és komolyan veszem, aztán meg el kell kezdeni gyakorolni. Napról-napra, mindennap. És aki nem szokott igét hallgatni, és nem úgy megy a templomba, hogy az élő Isten hozzám szóló szavára figyelek, annak ez nem természetes, hogy meghallja és cselekszi, az csak ül... s marad minden a régiben. És mindaz, amit hallott vádolni fogja őt az ítélet napján, holott megújíthatná, és átváltoztathatná az életét.

Azt olvassuk a Cselekedetek Könyvében, hogy az első keresztyének naponta ösz-szejöttek, és gyakorolták magukat az apos-tolok tudományában, a közösségben, a kenyér megtörésében és a könyörgésben. Vagyis: tanulmányozták a Szentírást, Isten aka-ratát, segítették és elfogadták egymást, úrvacsoráztak úgy, ahogy azt az Úr rendelte, és együtt imádkoztak. Így aztán nőtt a gyüle-kezet, és vonzó volt az életük, és egyre töb-beket oda tudtak hívni Jézus Krisztushoz.

Ha eljut egy nép oda: nélküled egy lépést sem akarok tenni, Uram. Nélküled nem tudok helyes döntéseket hozni. Nálad nélkül semmit sem cselekedhetek, de nem is akarok, szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! — akinek az életét ez jellemzi, az tapasztalja, milyen az, hogy Isten vezeti. Viszi a csapdák, a veszedelmek, a nehézségek között. Néha iszonyatos terheket hordoz, s alig veszi észre, mert nem egyedül hordozza azokat, hanem az Úrral együtt. — Ahogyan Jézus mondta: “Aki énutánam akar jönni, az kövessen engem”, és az vele van mindig. Isten az Ő szavát, az Ő igéjét ígéri tehát mindenekelőtt.

Hangzik-e otthon nálunk Isten igéje? Hallhatják-e a családtagok, a szomszédok, a munkatársaink tőlünk adott esetben Isten igéjét? Nem erőszakosan, nem kioktatóan, nem hajánál fogva előrángatva, hanem úgy természetesen, ahogyan ki szokott buggyanni azoknak a száján, akiknek a szíve tele van ezzel az igével. Akik igeszerűen tudnak vigasztalni. Az igétől indíttatva tudnak inteni. Isten igaz igéjét tudják mondani, mint arany almát ezüst tányéron, nyúj-tják át ennek a világnak, amely ige nélkül szűkölködik. Hallottak-e és hallanak-e a gyerekeink, az unokáink tőlünk ilyen igét? Hol vannak a gyerekeink és unokáink? Mit csináltak az éjszaka? Egyáltalán Istennek kedves módon töltöttük-e mindnyájan ezt az elmúlt éjszakát? Szempont-e ez, hogy szilveszterkor is Istennek kedves módon élek? Vagy az kivétel, aztán majd vasárnap 10-től 11-ig... Ezt a hasadtságot akarja megszüntetni Isten az Ő népe életében. Ezt a kétvágányúságot, mert így éppen az ereje, az áldása hiányzik az ember életéből.

Amikor Isten ezt mondja itt: “Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!” — itt az igét ígéri. És Ő kész ebben az évben is mindannyiunk szájába olyan igét adni, ami nemcsak igaz lesz, mert az ige mindig igaz, hanem aminek ereje lesz, amivel tényleg tudunk vigasztalni. Amivel valóban lelket tudunk önteni csüggedt és kétségbeesett emberekbe. Vagy meg tudunk csendesíteni nekibőszült vagy büszke embereket. Olyan igét kínál nekünk Isten, ami által Ő maga munkálkodhat mások életében, és mi csak csodálkozhatunk rajta, hogy mit tud az Isten! És még egy ilyet is, mint én, fel tud használni az Ő csodás munkájában, mert az Ő igéje hatalom, csak nyissam ki a számat, hogy beletegye. Tartsam oda a fülemet, hogy megérthessem, és legyek kész mindig arra, hogy küldjön engem.

S mennyire fontos ez az ige egy ilyen világban, amelyikből hiányzik az igaz, egye-nes, őszinte beszéd. A közéletet teljesen megfertőzte a hazudozás. Kialakult egy o-lyan stílus, amit a ködösítés jellemez, a mellébeszélés. A gondolatoknak inkább az elrejtésére szolgál a sok beszéd, nem a kifejezésére — ha egyáltalán vannak gondolatok a beszéd mögött. Milyen nagy szükség van arra, hogy legyenek, akik kinyitják a szájukat Isten előtt, és Ő igaz beszédet ad bele, és merik vállalni ezt az igaz, egyenes, őszinte beszédet!

És itt hemzsegnek körülöttünk is az ellenségek. Sokféle lelki-szellemi ellenség is, mint ahogy a zsoltárban olvastuk. Nő a szegénység, nő a munkanélküliség, és a gyerekek, öregek és betegek helyzete egyre nehezebb. Itt hemzsegnek körülöttünk a modern bálványok, amiket a tolerancia és a pluralizmus hamisan értelmezett jelszavával szentesítenek is, és egyre távolabb kerül a mi népünk is Istentől és az Ő parancsolataitól. Pontosan úgy, mint akkor, ami-kor ez a zsoltár született.

“Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.” És követjük mi is a magunk Isten nélkül született tanácsait szívünk keménységében. És ezért arat a halál, nő az erőszak, s talán feltűnt tegnap este a testvéreknek, hogy már a mi gyülekezetünkben is jóval több temetés volt tavaly, mint keresztelés. Vannak gyülekezetek, ahol kétszer-háromszor annyi temetés van, mint keresztelés, és ez sok tekintetben országosan is jellemző. És olykor azt mondjuk: ejnye-ejnye! — de kik azok, akik áldozatot hoznak azért, hogy ez ne így folytatódjék, akik felismerik emö-gött azt az ördögöt, akiről Jézus azt mondta: emberölő volt kezdettől fogva, és akik maguk fizetik meg az árát annak, hogy más-ként menjen?

Ez azonban azzal kezdődik, hogy Isten igéjét komolyan veszi valaki.

2. Mit kínál Isten a bajok megoldására? Maga az reményt ad már, hogy még mindig beszél Isten az Ő népével. Még ezek után sem veti el őket, s nem mondja azt, hogy menjetek, nem törődöm veletek, hanem a megkeményedett szívű nép szívét igyekszik meglágyítani az Ő beszédével, és ígéri az Ő szabadítását.

Ennyire szeret bennünket is, hogy ma reggel még idehívott, és az igén keresztül maga az élő Isten megtérésre hív. Vagy maga az élő Isten megújulást kínál, hogy ebből a langyos, erőtlen, semmilyen keresz-tyénségből elkötelezett, bátor, gyümölcstermő életű keresztyénekké váljunk. Ilyen nagy az Ő türelme, és ilyen nagy az Ő kegyelme. De nem tudjuk, hogy ismétlődik-e ez még.

Mindesetre az, hogy még mindig beszél a néppel, ez nagy evangélium. És ha az az oka mindennek, hogy elhagyták Őt, akkor most azt mondja: az a megoldása mindennek, ha őszintén visszatérnek hozzá.

Olyan sokszor és sokféle változatban lehet ma hallani, hogy: rajtunk már csak egy igazi gazdasági fellendülés segítene. Ha még elhinném is, hogy csak az segítene, azt kérdezem: ilyen nyomorult, elesett állapotban, ennyire tönkrement közszellem-mel és semmirevaló vezetéssel mitől lenne olyan mértékű gazdasági fellendülés, ami valóban megoldja azt a temérdek emberi, hitbeli, erkölcsi, egészségügyi, kulturális és anyagi természetű problémát, ami alatt nyö-günk? Mondunk nagy szólamokat, de nem tudunk kilábalni a bajokból.

Isten azt mondja: itt kezdődne el, ha legalább azok, akiknek van valamicske hitük, akiknek legalább fogalmuk van arról, hogy ki az az Isten, aki a megoldást kínálja, komolyan vennék azt, amit Ő mond. Ezzel kezdődne a mi hitünk is, ha valóban elhinnénk ezt. Nem tudom, hányan hiszik ezt itt közülünk, de valószínűnek tartom, hogy kevesen, hogy a mi népünk mostani iszonyatos helyzetéből az igazi kiút az lenne, ha nagy lelki ébredés támadna, és ezt mi kezdenénk el, akik már tudunk erről. Isten a kicsit is megáldja. A legkisebb engedelmességen keresztül csodákat tud tenni. Ő valóban cselekszik.

Azért olvastam fel a 5Mózes 28. részét, mert onnan világos lesz az, mit ért Isten áldáson. Ő ott megígéri: megáldja az Ő népét, ha... — és akkor szó szerint az ismétlődik többször, talán feltűnt, ami itt a 81. zsoltárban van. Ha hallgat Őreá és az Ő útjain jár, vagyis, ha komolyan veszi, amit Isten mond és elkezdi csinálni, aszerint él, akkor jön az áldás.

Mi az áldás? Az áldás az a többlet, amiért nem dolgoztunk meg, amit nem érdemlünk meg, ami nem a mi erőfeszítéseinknek az eredménye, hanem azon felül ad valami ajándékot Isten. Úgy, ahogy a 127. zsoltár mondja: “Szerelmesének álmában is ad eleget.” Nem is dolgozik, és mégis kap valami kincset. Ez nem azt jelenti, hogy nem végzi a kötelességét, hiszen ha valóban hívő, jobban végzi, mint a többi. De mindig többje lesz, mint amit a maga erejével elért vagy el tudott volna érni. Mert “áldást parancsol melléd az Úr” — így olvastuk. Ő parancsol az áldásnak. Hisszük-e ezt?

Éppen tegnap este beszélgettünk valakivel a szeretetvendégségen, és úgy megtelt a szívem újra hálával, hogy ilyen Istenünk van nekünk. Egy hónappal ezelőtt elmond-ta a család szörnyű problémáját, ami em- berileg teljesen megoldhatatlan. Körbejártuk jobbról-balról, hogy mit kellene csi- nálni, mit lehetne, kinek mi jut eszébe. Sem-mi értelmes és megvalósítható nem jutott eszünkbe. Abban maradtunk, hogy állhatosan könyörögjünk most azért, hogy Isten, akinek az is lehetséges, ami az embereknél lehetetlen, adjon itt megoldást.

Tegnap kérdezem: van-e valami újság? S akkor ragyogó arccal beszámolt. Így kez-dődött a beszámolója: képzelje el... — és kiderült, hogy valami egészen más módon, ami egyikünknek sem jutott ott eszünkbe a nagy tanácskozáson, Isten egyszerű módon csodálatos megoldást adott. Amit az ember szíve — ott az a szó van: fantáziája — meg sem gondolt. Hát ezért Isten Ő! Neki nem egy, kettő, négy vagy öt megoldási lehetősége van, hanem végtelenül sok. És Ő tud áldást parancsolni mellénk.

Így tudjuk-e most reábízni személyes gondjainkat, így tudunk-e könyörögni hozzá egy nagyobb közösség, akár az egész népünk nyomorúságáért? Isten kínált megoldást itt ebben a zsoltárban akkor is az Ő népének. Boldog ember az, aki számít erre, és várja ezt!

3. Ennek a feltétele azonban az, amit így olvastunk: “Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!”

Ráhallgatni és cselekedni azt, amit meg-értettünk. Ezt adja Ő ma nekünk újévi prog-ramként. Sokkal komolyabban és naponta olvasni, s amikor csak lehet, hallgatni az Ő igéjét azzal a készséggel, hogy azonnal hoz-záigazítom az életemben mindazt, ami nem vág egybe azzal. Ami attól eltér, ami azzal ellenkezik, ami attól idegen — gondolkozás nélkül abbahagyom, eldobom, és kész vagyok engedelmeskedni neki.

A zsoltár is arról szól, hogy hiába a több napon át tartó ujjongó istentisztelet ott az újévi ünnepen, ha a bálványokat nem dobálják el. Egy másik helyen Isten azt mondja: nyugodtan abbahagyhatjátok az is-tentiszteletet, így semmi értelme nincs. Ha abból az következik, hogy utána x-bálványt kidobjátok, akkor igen. Tudniillik ez a cél-ja, hogy Isten kijelenti az Ő akaratát, és az Ő népe, amelyik összejött az ünnepre, azon-nal cselekszi az Ő akaratát. De ha csak újra és újra meghallgatja, sokszor úgy, hogy még az értelme sincs ott, nemhogy a szíve, akkor csak a bűneit szaporítja.

Minek nékem a ti ünnepeitek? — mond-ja Isten. Neki nincs szüksége arra, hogy mi ünnepeljünk. Nekünk van szükségünk Őreá, hogy vele találkozzunk, és mindig másként menjünk el tőle, mint ahogy odaérkeztünk. Ha pedig nem, akkor minket is meghagy a szívünk keménységében, és követhetjük a magunk tanácsait. És aztán választunk magunknak az idén olyan vezetőket, amilyeneket megérdemlünk, Isten tanácsa nélkül, és megyünk még tovább lefelé a lejtőn, és lassan már észre sem vesszük, azt hisszük, ez a normális, s közben gyötör a sokféle bizonytalanság, fenyegetettség, és uralkodik a halál.

Nekünk kell elkezdenünk a megújulást, akiket Isten megajándékoz az Ő igéjével, akiknek ilyen világos programot ad, akikhez ma reggel is szólt, és akiket nem hagy magunkra, ha készek vagyunk engedelmeskedni. Ma kell elkezdeni az engedelmeskedést, aki halogatja, az valószínűleg soha nem fogja elkezdeni. Ahova Isten odateszi az ujját: itt bűnös az életed, ott imádsz bálványokat, itt voltál engedetlen, ott engedjünk azonnal neki, és legyünk hálásak azért, hogy még ezek után is beszél velünk.

Engedelmesség és áldás — ennek a ket-tőnek az összefüggéséről szól ez a zsoltár. Ha a legkisebb engedelmességre készek vagyunk és tesszük, Isten áldást parancsol mel-lénk. Próbáljuk ki!

Imádkozzunk!

Köszönjük, Atyánk, hogy még mindig beszélsz hozzánk. Köszönjük, hogy azok után is van szavad a te népedhez, hogy oly sokszor elengedtük azt fülünk mellett. Olykor még gúnyolódunk is vele, vagy oda sem figyelünk rá. Bocsásd meg, hogy oly sokszor valami egészen mást csináltunk, amikor pedig sorsdöntő kijelentéseket mondtál volna nekünk.

Köszönjük, hogy ebben a csendben most ilyen világos programot adtál. Könyörülj rajtunk, és tedd késszé a szívünket az azonnali engedelmességre. El sem tudjuk sorolni azt a sok nyomorúságot, amibe a mi keményszívűségünk és nélküled született tanácsaink miatt kerültünk. Hisszük, Urunk, hogy mindegyikből tudsz adni kiutat. Nálad készen van a szabadulás. Nálad készen van sok-sok áldás. Tartjuk a kezünket, és amit nekünk szánsz feladatként, azt szeretnénk elvégezni, és közben várni és nézni, mit cselekszel te.

Áldunk azért, mert te ma is nagy dolgokat cselekszel. Mert te mind ez ideig munkálkodsz. Áldunk téged mint a történelemnek szuverén Urát, akinek hatalmad van minden és mindenki felett. Segíts minket, hogy így tudjunk rád gondolni, téged hallgatni, hozzád imádkozni ebben az egész esztendőben. Hadd ismerjük meg egyre jobban a te hasonlíthatatlan nagyságodat, és a te érthetetlen, mély szeretetedet.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban. Könyörögünk azokért, akiknek különösen nagy szükségük van a te szabadításodra, irgalmadra. Dicsőítsd meg magadat sokaknak az életében. Könyörgünk azokért, akik hallani sem akarnak rólad. Használj minket ebben az évben arra, hogy tudjuk az evangélium igaz beszédét tőled kapott nagy szeretettel mondani. Hogy ne szégyelljük az életnek igéjét, és téged, aki életet kínálsz mindnyájunknak.

Könyörgünk országunkért, népünkért. Ne bűneink szerint cselekedj velünk! Adj olyanokat, akik értenek téged, és tanácsold kegyelmesen még azokat is, akik nem ismernek téged. Könyörgünk azokért, akiknek szenvedniük kell a te nevedért és az evangéliumért. Add, hogy állhatatosak maradjanak.

Tőled kérjük el nemcsak a magunk számára, hanem egész népünknek a mindennapi kenyeret, és tőled kérünk minden napra igét. Adj nekünk szomjas, vágyakozó szívet is. Kérünk, legyen a te igéd a mi lábaink szövétneke és ösvényünk világossága.

Hallgass meg minket jobban, mint ahogy azt hinni és elgondolni tudjuk, és segíts folytatni is most az imádságot.