Öt jellemző volt az oka annak, hogy ez a kicsiny közösség nem csak megmaradt ebben a nagy, pogány városban, hanem egyre nagyobbá vált, és végül is a híre eljutott egészen Jeruzsálemig.

Az első, ami jellemző volt rájuk, akik a megszokott gyülekezeti háttérből kiszakadva, a helyüket keresték: “Hirdették az Úr Jézust.” Antiókhiában is volt zsinagóga, és természetes volt a számukra, hogy megkeresték Antiókhiában a szár-mazás szerinti testvéreiket. Elmennek a zsinagógába, és ott nyílván az első kérdés az volt, amit feltettek nekik: “Miért jöttetek? Hogyhogy menekülnötök kellett?” És akkor ők elmondták azt nagy szeretettel, hogy mi történt, s elmondták azt is, hogy miért történt. Hirdették az Úr Jézus Krisztust. Vagyis beszámoltak arról, hogy megjelent a Messiás, hogy eljött a Krisztus, akit Isten megígért. Ők ta-lálkoztak vele. Ebből a hitből, a Belé ve-tett bizalomból élnek azóta is. Most üldö-zés támadt, és emiatt kellett menekülniök. Nem tudjuk név szerint, hogy kik voltak ők, akik hirdették ott az Úr Jézus Krisz-tust, csak ennyit ír róluk Lukács, hogy némely férfiak, de sokan hittek azért, és tértek meg az Úrhoz, mert az Úr keze ve-lük volt.

Testvér, te kimondhatod az életedre nézve, hogy veled van az Úr keze? Vagy pedig a saját kezed dönti el az életed dol-gait. Saját eszed szerint jársz, saját szívbeli döntéseid szerint döntesz, vagy pedig elmondhatod a saját életedről, hogy velem van az Úr keze. Ezt nem csak te mondod, hanem Isten Szentlelke tesz bizonyságot arról, hogy az életeden ott van Isten áldása. Ott van az Úr keze nyoma. Ezt nem csak te veszed észre, hanem má-sok is.

Ami ezekre az antiókhiai keresztyénekre jellemző volt tehát, hogy hirdették az Úr Jézus Krisztust, és velük volt az Úr keze. Nem magukban bíztak, még egy ilyen nagyon nehéz helyzetben sem, hanem Isten kezére bízták az életüket. És Isten erejével tudták hirdetni a Krisztust.

A második, ami kiderül róluk, hogy hitük híre eljutott egészen Jeruzsálemig. Pedig a két gyülekezet nem volt túl közel egymáshoz. Hosszú utat kellett megtenni Jeruzsálemből Antiókhiáig. Ne felejtsük el azt, hogy mind a jó, mind a rossz hír messze jut. Rólunk is, mint gyülekezetről, mint pasaréti közösségről. Néha a rossz még gyorsabban száll, mint a jó, mert az emberek szívesebben mondják el valakiről a rosszat, mint a jót, de mindenképpen elterjed rólunk, mint közösségről is sok minden, és elterjed azokról, akik ide járnak, rólunk, személyekről is a jó is, meg a rossz is.

Miután kiderül, hogy milyen erős a hitük ott Antiókhiában, és gyarapszik a gyülekezet, a jeruzsálemi tanítványok, a vének közössége úgy dönt, hogy valakit küldjünk ki Antiókhiába, aki segítségül lesz nekik, aki tanítja őket. Kiválasztják Barnabást, akinek az a neve magyarul, hogy vigasztalás fia, s rá is ugyanaz volt a jellemző, mint az első diakónusra, hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt. Telve volt Szentlélekkel és hittel.

Igazolódik ez az állítás, amit a Biblia róla mond, amit Isten igéje mond, mert azt olvassuk, hogy megérkezett Antiókhi-ába, és olyasmit vett észre, amit más nem vett észre. Amikor megérkezett, látta az Isten kegyelmét, és örvendezett.

Nálunk mi az első, amikor haza érke-zünk egy hosszabb útról, amiről beszámolunk otthon? Elmondjuk a táj szépségeit? Elmondjuk azt, hogy mi, mennyibe került abban az országban? Sokkal olcsóbban vettem ezt vagy azt, mint otthon. Mennyi pénzt vittem, és abból nem hoz-tam haza semmit sem. Az ottani másik nem hogyan öltözködik, és hogyan visel-kedik. Milyenek az ételek, mert a konyha nagyon fontos. Milyen élményekről be-szélünk?

Barnabás elsősorban azt vette észre, amit a Szentlélek világossá tett a számára. “Látta az Isten kegyelmét, és örvendezett.”

Te látod az Isten kegyelmét a saját él-teden, vagy mások életén, és örülsz annak? Mi az, aminek legutóbb a legjobban örültél? Amit adtál valakinek, vagy amit valakitől kaptál? Mi okozott igazi, el nem múló örömet az életedben? Az, hogy látod az Isten kegyelmét munkálkodni még akkor is, ha talán nem mindig úgy, ahogy azt mi eléképzeljük. Örülünk-e ennek?

Testvérek, Isten kegyelme ma is hat. Isten ma is munkálkodik. Barnabás megérkezik egy kicsiny gyülekezetbe, s nem azt mondja az ottaniaknak, hogy: “Hogyan éltetek ti korábban itt Antiókhiá-ban?” Egy ilyen hatalmas városban, ami tele van pogány templomokkal, kultuszhelyekkel. Az erkölcstelenség is nagyon híres volt Antiókhiában. Hogyan éltetek korábban? — nem ezt látja. Hanem azt látja, hogy Isten kegyelme mit végzett el az antiókhiai gyülekezet életében. Látott egy kicsiny, keresztyén közösséget. Mint ahogy lehet látni ma is, hogy Isten kegyelme átformál életeket. Feltámaszt lelkeket a halálból az életre. Meggyógyít tönkrement házasságokat, föltámaszt férfiakat és nőket, akik újra tudják egymást szeretni, s egészen másképpen élnek, mint addig. Életre támaszt gyermekeket, akik szintén úgy születnek meg, hogy a halál állapotában vannak.

Olyan jó lenne, hogyha mernénk és akarnánk a mi kétmilliós fővárosunkat is így látni! Látni az Isten kegyelmét, és örülni. S ezt az alig tízmilliós országot is így látni, hogy Isten nem mondott le rólunk, mint országról. Nem hagyott minket magunkra. Ha figyelünk, kérjük és akarjuk, akár rajtunk keresztül is munkálkodhat ebben a városban és ebben az országban az Isten kegyelme, mert neki sok népe van ebben a városban, és ebben az országban is.

Mindnyájan voltunk már temetésen. Megyünk a kevesebb, vagy nagyobb szá-mú gyászolók között az urna vagy a koporsó mögött, de ne felejtsük el azt testvérek, hogy mindig egy hellyel előbbre lépünk. S egyszer majd a mi koporsónkat vagy urnánkat kísérik mások. Ezért életbevágóan fontos kérdés, hogy te az Is-ten kegyelme alatt élsz, vagy még mindig az Isten haragja van rajtad a hitetlenség miatt. Látod az életedben Isten kegyelmét, vagy pedig nem?

János apostol a következő mondattal kezdi az evangéliumát: “Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.”

Testvérek, a hit hallásból van, de aki hallás által befogadja Isten szeretetét, az kezdi látni a bűneit, az kap bocsánatot, az meglátja a dicsőséges Istent a legnagyobb dicsőségben, ott a golgotai kereszten, ahol Jézus meghalt mindnyájunk vétkéért és bűnéért. Ott dicsőült meg az Isten Fia, s akik ezt hittel elfogadják, azok kezdenek látni. Hogyha valaki ezt nem hiszi, az két ép, látó szeme ellenére is a legnyomorultabb ember a világon. Még az a Saul is meglátta Krisztust, aki pedig őrizte a megkövezett István ruháit, aki maga is helyeselte, hogy öljék meg Istvánt. Ez a Saul megfordult a damaszkuszi úton, és meglátta azt a Jézust, akit addig nem látott.

Testvérek, mivel kezdődött az ébredés? Ez is megdöbbentő ám! Azzal kezdődött, hogy halálra kövezték Istvánt. Utána elkezdték üldözni a hívőket Jeruzsálemben, azután szétszóródtak, hontalanokká s menekültekké váltak. S utána lett ébredés Antiókhiában.

Isten sokszor az érthetetlenség papír-jába csomagolja be az Ő áldásait. Gyilkossággal kezdődött valami, nem akarta Isten, ez nyilvánvaló, hogy megöljék Ist-vánt, de Istennek hatalmában áll, hogyha valami rossz történik, azt úgy fordítani, hogy abból az Ő ügyére, a mi életünkre nézve a végén jó származzék.

A harmadik, ami kiderül erről a gyü-lekezetről: amikor látták, hogy Barnabás nem bírja egyedül a szolgálatot, akkor azt mondták neki: “Menjél el, és hívjál még valakit, aki segít majd neked!” Mivel lel-ki közösségben éltek egymással, így észrevették azt, hogy a másiknak fáj valami, hiányzik, valamire szüksége van. Olyan sokat tanulhatunk ettől a kicsiny, csírázó gyülekezettől. Hogy figyelték egymást? Nem irigykedve, s nem a másik hibáit fi-gyelve, hol lehet megfogni, hanem az volt fontos a számukra, miben lehetek segítségére a másiknak. Bajban van, sietek, segítek, tanácsolom, melléállok, egyálta-lán észreveszem, hogy ott van, és segí-tek neki.

Mi hogyan reagálnánk egy ilyen próféciára? Kihirdetnék: “Két hét múlva éh-ínség lesz Budapesten.” Jobb, ha nem is mondom, mi történne, milyen jelenetek lennének az élelmiszerüzletekben, meg az áruházakban. Ezek az emberek, mivel hittel és Szentlélekkel teljesek voltak, egé-szen másképpen döntöttek. Más volt a reakciójuk, a hozzáállásuk. Éhínség lesz? Az első, amire gondoltak, hogyha ez eljut Palesztinába is, mi lesz az ottani testvérekkel? És így olvassuk: “Gyűjtést ren-deztek.” Gyűjtést szerveztek, és elhatározták, hogy aszerint, amint kinek kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.

Testvérek, nem utólag, hanem előtte, mikor még nem volt baj, akkor gondolkodtak. S akkor döntötték el a szívükben. Előre kell a segítséget küldeni. S ki-nek kinek, amint módjában állt. Tehát nem úgy, hogy magam kifosztom azért, hogy a másiknak több legyen, vagy egyál-talán legyen. Kinek kinek, amint módjában állt. De ami a módjukban állt, azt elküldték. Koinóniával, közösséggel feleltek a káriszra, a kegyelemre, amiben részesültek Isten szeretetétől fogva.

Nem meghamisítása a szövegnek, ha azt mondom, hogy ez volt az első diakó-nia, szeretetszolgálat, szolgálat mások fe-lé, amit feljegyez a Szentírás újszövetségi része, amikor egyik gyülekezet szolgált valamivel a másiknak.

Mivel ezek a hívők Szentlélekkel és hittel teljesek voltak, ez volt a legtermészetesebb, hogy előre gondolkodtak, s elő-re küldték el az adományukat. Olyan jelentős mennyiségű adomány gyűlt össze, hogy két felnőtt férfinek: Barnabásnak és Pálnak kellett azt azután elvinniük, és ott átadniuk a jeruzsálemi gyülekezet elöljáróinak.

Testvérek, a mi életünket látva az em-bereknek mi jut eszükbe? Jézus Krisztus, vagy valami vagy valaki egészen más? Te a szó ennek az értelmében keresztyén vagy, krisztusi ember? Ha valakivel közülünk találkoznak, akkor Jézusra gondolnak egy idő után? Hogy hasonlít Krisz-tusra!

Ha Jézussal jársz, akkor neked nem kell erőlködnöd, mert új ember vagy, és ez látszik rajtad. Ezt nem kell csinálni, ez belülről fakad, mert Jézus Krisztus benne lakik a hívőben.

Imádkozzunk!

Urunk Jézus, kegyelem és ítélet a te szavad! Te tudod, hogy melyikünknek kegyelem, és kinek ítélet. Köszönjük, hogy ma még az ítélet helyett választhatjuk a kegyelmet.

Urunk, te látod, hogy mi árad az életünkből: élet vagy halál; krisztusi emberek vagyunk-e, vagy nem. Segíts, hogy ne akarjunk többé elbújni előled, hanem álljunk oda eléd, és higgyük el azt, hogy szeretsz minket úgy, ahogy vagyunk.

Urunk, te tudod, hogy a te igéd szerint mit kell ma változtatnunk, s mit kell elhagynunk. Cselekedj belátásod szerint, csak segíts, hogy rád mutató emberek legyünk! Keresztyének, akikben te élsz! Szentlélekkel és hittel teljes emberek.

Urunk, tudjuk, hogy magunktól ez nem megy. Ezért kérjük a te segítségedet. Köszönjük Urunk, hogy te azt mondtad: aki tehozzád fordul, azt te nem küldöd el magadtól.

Ámen.