Lekció: Jn 1,1-14

Alapige: Lk 1,26-38

“A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: “Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: “Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”

Mária megkérdezte az angyalt: “Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: “A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.”

Ekkor így szólt Mária: “Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.”

Imádkozzunk!

Istenünk, magasztalunk ezen az ünnepen is azért, mert ígéreteidet valóra váltod. Köszönjük, hogy Jézusban szabadítót küldtél nekünk. Köszönjük, hogy szó szerint igaz: Úgy szeretted ezt a világot, benne a mi nyomorult életünket is, hogy a te egyszülött Fiadat adtad, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Áldunk azért, mert szeretetednek számtalan jelét tapasztalhattuk már eddig mi is. Köszönjük a tegnap estének a meghittségét. Köszönjük, hogy ha egyedül is volt valaki, a te társaságodban lehetett. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy velünk vagy minden napon a világ végezetéig. Bocsásd meg, hogy ezt oly sokszor elfelejtjük vagy nem vesszük komolyan, mint ahogy sok más ígéretedet és kijelentésedet sem vesszük komolyan. Annál inkább köszönjük, hogy most újra van szavad hozzánk.

Köszönjük, hogy ajándékot kínálsz nekünk. Tedd késszé a szívünket annak az elfogadására, a te igédnek a befogadására. Te magad légy itt a középen most, s hadd legyen a jelenlétedtől istentiszteletté az együttlétünk. Add, hogy egyikünk se menjen úgy haza, mint ahogy idejöttünk. Te tudsz adni nekünk igazi vigasztalást, érdemi választ a kérdéseinkre. Tőled kaphatunk erőt a terheinkhez, bocsánatot bűneinkre, tanácsot a döntéseinkhez. Könyörülj meg rajtunk!

Mindnyájan rád szorulunk. Add, hogy semmi ne vonja el most a figyelmünket igédtől, és ne maradjon zárva a szívünk. Szólj hozzánk, hogy tovább vihessük mi is a karácsonyi örömhírt!

Ámen.

Igehirdetés

Minden élet fogantatással kezdődik, és sokan azért bizonytalanok abban, hogy egyáltalán van-e új életük vagy nincs, Jé-zushoz tartoznak vagy nem, hitnek nevezhető-e az, amit a szívükben hordanak, vagy még majd azzá kell válnia, mert nem ismerik ezt a lelki fogantatást. Éppen ezért ma ezen a szép ünnepi alkalmon azt vizsgáljuk meg a felolvasott ige alapján, hogyan is történt valójában Jézus fogantatása, és hogyan történik ez lelkiképpen, amikor bennünk kezdődhet el a megváltó Krisztus élete.

Lukács, aki ezt leírta, orvos volt, és minden megfigyelése és megállapítása világos és egyértelmű. Mielőtt azonban ilyen szempontból boncolnánk a felolvasott igét, egy megelőző kérdésre keressünk egész röviden választ: miért volt szükség Jézus fogantatására? Miért kellett a karácsony? Miért kellett Istennek emberré lennie?

Azt olvastuk: Isten angyalt küldött Máriához. Az angyal szó azt jelenti: kül-dött, követ. Isten a főszereplő, aki az egé-szet mozgatja. Felhasznál egy küldöttet, aki átadja az üzenetét a címzettnek, Máriának. Ez az angyal egyszerű közvetítő. Kézbesít egy isteni üzenetet. Közli Máriával Isten akaratát, Isten szavait mond-ja el neki. Nyugodtan mondhatjuk: igét hirdet. Az Isten szavát mondja el valakinek. Mi az igehirdetés tartalma? Isten kijelenti: terhes leszel, fiút szülsz, Jézus-nak nevezd Őt. Ő a magasságos Isten Fia, akinek az uralma soha nem ér véget.

Mária nem érti. Szép az a kifejezés: fontolgatja. Gondolkozik rajta: mit jelenthet ez? Mivel nem érti, kérdez. Azt mondja: Hogyan történhet ez, mikor ennek csak egyetlen módja van, nekem viszont férfivel még nem volt dolgom? Isten válasza: Az emberi lehetőségeket illetően egyetlen módja van, de itt Isten fog cselekedni. A Szentlélek teremtő ereje lép működésbe. Mária ezt sem érti. Viszont miközben hallgatja a követnek az igehirdetését, a szívében bizonyosság támad, hogy ez az Istentől ered. Ez Isten szava. És mivel ezt felismeri, egy gyönyörű mondattal fejeződik be a jelenet: “Íme, az Úr szolgálóleánya: tör-ténjék velem a te beszéded szerint!”

Itt pontosan az történik, ami a világmindenség hajnalán a teremtéskor tör-tént. Isten ott is az Ő szavával, beszédével dolgozott. Ez az Ő sajátos munkaeszköze. Amit létre akart hozni, azt kimondta, és amit kimondott, az meglett. Például: azt mondta: legyen világosság, és akkor nem azt olvassuk, hogy várt Isten, sikerült-e vagy nem, aztán még egyszer próbálkozik valami más eszközzel … Nincs más eszköz! Amit Ő kimond, az meglesz. Legyen világosság — a folytatás ez: és lett világosság.

Isten azt üzeni Máriának: terhes leszel, és Mária terhes lett. Aki ismeri a Szentírásnak a gondolatvilágát, aki ismeri valamennyire a teremtő, gondviselő, megváltó, a világot uraló Istent, annak ez egészen magától értetődő. Annak ez ismerős folyamat, hogy Isten így szokta akaratát végrehajtani. Mária pedig igent mond az isteni akaratra, és akkor megfogan benne az új élet.

Az evangélium egyszerűen csak köz-li, hogy Isten eljuttatta Máriához az Ő üzenetét, ő engedelmesen tudomásul vet-te. Befogadta az igét, és ennek nyomán új élet támadt benne, — áldott állapotba került. A befogadott ige adott kezdetet az új életnek.

Ez úgy történik, ahogy Jézus Niko-démusnak mondta: “szükséges nektek fe-lülről nemzetnetek.” Vagyis: felülről, az Istentől kell jönnie egy olyan teremtő erő-nek, ami belénk teremti újra ezt az elveszített isteni életet. És ezt Jézus egy o-lyan kiváló embernek mondja, mint Ni-kodémus volt, aki vallásos volt, nagy tu-dású, művelt, lelkileg-szellemileg igényes. Képes magas pozíciója ellenére éjszaka elmenni egy rabbihoz, mert megsejtett valamit Jézus titkából, és vele beszél a legfontosabbakról: hogy lehet az embernek üdvössége, örök élete. Jézus azt mondja: minden kiválóságod után er-re még neked is szükséged van. Onnan felülről kell nemzetnie, beléd teremtődnie egy új életnek.

A szereplők tehát ennél a lelki fogantatásnál is ugyanazok. A teremtő Isten, általában van egy követe, akin keresztül az üzenetet, az igét elküldi, s a megszólított emberhez. Hangzik az ige. Például: hangzik ez a szép karácsonyi mondat: “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A megszólított ember nem érti. Ha fontolgatja, mint Mária, akkor kérdez. Isten szereti ezt a világot? Akkor miért van ilyen sok nyomorúság körülöttünk? Aki nem hisz Jézusban, az mind elvész? Igen. Miért, csak Jézus tud segíteni rajtunk? Csak. Mi nem tudunk magunkon? Néhány ezer év története mutatja: nem. S egymáson sem? Nem. Tehát csak, aki hisz Őbenne, annak van örök élete? Igen.

Ezen lehet tovább elmélkedni, lehet még tovább fontolgatni, újabb kérdéseket feltenni, vagy pedig el lehet fogadni az Isten üzenetét. Mondhatja az ember: ha ez így van, akkor én hinni akarok Jézusban. Látom, hogy rászorulok és elhiszem, hogy csak Ő segíthet rajtam, kérem szépen ezt a segítséget most mindjárt. — Ez a Mária válasza, amikor azt mondja: “Íme, az Úr szolgálóleánya.” Nem az Úr gondolatainak a felülbírálója, hanem az Úr szolgálója. Történjen velem a te beszéded szerint. És abban a pillanatban elkezdődik a hívő emberben az új élet, Krisztus élete.

Isten az életünket nem foltozgatni a-karja. Nem még újabb ismereteket ajánl nekünk. Nem önfegyelemre biztat, vagy más hasonlóra, bizonyos előírások betartására. Ő egészen új életet kínál. Any-nyira újat, ami csak a teremtéshez hasonlítható. Ezt írja Pál a korinthusiak-nak: “Aki a Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.” Attól kezdve egy új élet veszi kezdetét a hívőben: Krisztus élete, és az emberre nem jellemző, de Krisztusra jel-lemző tulajdonságok jelennek meg rajta. (2Kor 5,17)

Csodálatos ezt szemlélni itt a gyülekezetben is, amikor egy-egy ember befogadja Isten igéjét, megnyílik a szeme. Egyszerre látni kezdi önmagát a valóságnak megfelelően, felragyog előtte Is-ten szeretete és nagysága, és látja, hiszi Őt annak, aki valójában, és egy új világ nyílik meg előtte. Megváltozik a tekintete, megváltoznak a szokásai. Egészen új gondolkozás alakul ki benne. Átformálódik a jelleme, új szokásai lesznek. Valóban új teremtés, Krisztus testi fogan-tatásának az analógiájára. Ugyanúgy tör-ténik. Befogadja az igét, és ez az ige új életet nemz benne: Krisztusnak az életét.

Aki így befogadja Krisztust, arról Ő mondta, hogy azt befogadja Isten az ő családjába. “Akik befogadták Őt, azoknak megadja azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, (mert addig nem voltak azok, csak attól kezdve Isten gyermekei), mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében.” És figyeljük meg a magyarázatot mennyire a Lukács 1-gyel rí-mel ez: “Akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek. Az ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,12-14)

Az egyéni életben átélt karácsonyi csoda és a testté létel objektív ténye egy mondaton belül. A nagy karácsonyi ige, hogy az ige testté lett, egy mondatba kerül azzal, hogy akik befogadták Jézust, Isten gyermekeivé lesznek, akik az Ő nevében hisznek, mert bennük egy olyan élet indult el, ami nem a férfi indulatából, nem a test akaratából, hanem Isten-től származik.

Ezt az új életet hozta el nekünk Jézus karácsonykor. Azért lett az ige testté, hogy ez az élet mindannyiunk számára hozzáférhető legyen, hogy ez az élet mindannyiunkban elindulhasson. Va-lóban az lesz a hívőé, ami addig csak Krisztusé volt. Krisztus tisztasága, igaz volta, szentsége, az a teljes örök élet, amit Ő hozott el nekünk, és ez egészen megváltoztatja az embernek az életét.

Az első kérdés: hisszük-e ezt egyáltalán? A második: ha hisszük és úgy gondoljuk, hogy nekünk is erre van szük-ségünk, miért nem ragadjuk meg most mindjárt? Isten ezt ma is, nekünk is kínálja. Ezt kínálja, nem kevesebbet. Ez az Isten igazi karácsonyi ajándéka. Az könnyen lehet, hogy aki ilyen módon befogadja Krisztust, komolyan veszi az Ő igéjét, annak ugyanúgy meg kell változtatnia sok mindent, mint ahogy Máriának meg kellett. Könnyen lehet, hogy Isten ezzel áthúzza az eddigi terveinket. Egészen más célokat tűz elénk, de olyan kincset kap az ember ezzel, ami itt ebben a sokszor nagyon nehéz földi életben is gazdaggá teszi, és megmarad a halála után is, hogy ezért bármi mást szívesen odaad.

Ma is hangzik az ige, mi is halljuk ezt most. A gondolkozó ember fontolgatja és kérdez. De vajon a kérdéseinktől eljutunk-e oda, hogy ímhol az Úr szol-gálója, történjék velem a te beszéded sze-rint? Komolyan vesszük-e, hogy az Istennek valóban minden lehetséges, még az is, hogy belőlünk új embert teremtsen? Így fogadjuk-e be az Ő igéjét?

Akivel ez a csoda megtörténik, aki a karácsonyt, a Krisztus testté lételét ilyen formában is átéli, az az ember Isten követévé válik. Mária először hallotta az Istentől eredő igét az angyali küldöttön keresztül, utána mikor befogadta, tovább-mondta. Fut mindjárt Erzsébethez és újságolja neki az örömhírt, az evangéliumot, hogy mi az Isten terve, mi az Ő akarata. Aztán meghallják mások is. És ez mindig így van.

Akit az Isten teremtő igéje újjá teremt, az viszi tovább másokhoz ugyanezt a teremtő igét. Megszólítottból Isten küldöttjévé, követévé válik. Azzal a hittel tudja továbbadni a teremtő igét, hogy nem az ő ügyességén, erején, rutinján, rátermettségén múlik, hogy milyen munkát végez el az ige másokban, hanem az ige önmagában hordozza ezt az erőt. Nem az angyal nemzette Jézus emberi testét, hanem az az ige teremtette, amit ő csak továbbmondott. Nem nekünk kell ezt a lelki nemzést elvégeznünk, nekünk csak a ránk bízott evangéliumot kell továbbadni megszentelt, egyértelmű, Istennek odaszánt életünkkel, világos, szeretettel elmondott szavakkal. Azzal a belső meggyőződéssel, amit a Szentlélek munkál mindazokban, akik valóban befogadták az igét, és így befogadták Jézust.

Aki ezt átéli, az tapasztalni fogja, hogy itt valóban a teremtéshez hasonló változás történik. Ha nem hinném Isten igéjének ezt az erejét, régen elmentem volna már más pályára. Így viszont, hogy hiszem, s Ő megengedi, hogy láthatom is gyakran mások életében, hogy micsoda változást tud Ő véghez vinni embereknél, a legfontosabb feladatnak tekintem mindannyiunk számára. Egy-egy csendeshéten öt nap alatt, vagy egyetlen nap alatt, vagy egyetlen Isten áldotta, Szentlélektől áthatott istentiszteleten, bib-liaórán mit tud Isten elvégezni valakiben!

Amikor nem használt több elvonókúra, amikor csődöt mondott a nevelés sokféle jó szándékú próbálkozása, amikor már a sokkterápia is eredménytelen maradt, amikor már saját magad is lemondasz arról, hogy mássá lehetsz, de az Isten igéjét Mária hitével és alázatával befogadod, vagyis a testté lett igét, Krisztust mint személyes Szabadítódat hí-vod be az életedbe, ott lelki foganás tör-ténik. Ott elindul egy új élet, Krisztus örökkévaló élete.

Ezért akar minket az ördög távol tartani az igétől. Ezért akarja elérni azt, hogy Petőfi szavaival mondjuk: tán csodállak, ámde nem szeretlek. Úgy tisztes távolból persze, biztos igaz Isten igéje, de elég az csak nagy ünnepeken. Az, hogy minden héten, minden nap kitegyem magamat Isten igéje teremtő hatalmának…? Minden egyebet fontosabbá tesz, csak az ige előtt meg ne nyíljunk. Csak azért ne hozzunk áldozatot, hogy ő belenyúlhasson az életünkbe, és ott rendet teremtsen, egyáltalán teremtsen, új életet teremtsen. Hogy minket egészen újjá tegyen. Kellene sok jó abból, amit Ő ígér, de el nem engedjük a másik kezünkkel azt a sok hitványságot, amihez eddig ragaszkodtunk, beleértve saját rög-eszméinket és téves gondolatainkat is. Ezért van olyan sok erőtlen, langyos, kö-vetnek nem használható vallásos ember.

Aki azonban egészen elengedi a régit, és egészen enged annak: Uram, azt csinálj belőlem, akit akarsz, én igazat adok neked, és így nyitom ki a Bibliámat naponta, így hallgatom annak a magyarázatát, amikor csak lehet. Közben fontolgatom, forgatom magamban és kér-dezek. Lesznek illetlen kérdéseim is, de téged kérdezlek… és kész vagyok a végén igazat adni neked, és azt mondom: történjék úgy, ahogyan te mondtad, és ahogyan te akarod. Az ilyen emberben már itt elkezdődik az örök élet. Egészen másként telik ez a testben hátralevő rövid időnk is.

Sokszor az az érzésem, hogy az ördög annyira ismeri az igének ezt az újjáteremtő erejét, hogy előre bead nekünk bizonyos lelki fogamzásgátlókat. Beültet olyan kételyeket, olyan soha meg nem válaszolható kérdéseket, vagy amire a választ soha nem akarjuk elfogadni. Megtanít arra, hogy halogassuk a válaszadást. Jól meg kell azt gondolni… Máriának meddig kellett volna itt gondolkoznia? Ő ott leborult Isten előtt, és azt mondta: Uram, ha ezt te mondod, nem egészen értem, kellemetlen is most nekem, de legyen úgy… És itt kezdődnek a csodák. Itt kezdődik az új élet, amikor valaki egészen alárendeli magát annak a hatalmas Királynak, aki kész volt karácsony éjszakáján kisgyermekként közénk jönni.

Ez az ige tud a leghatalmasabban munkálkodni bennünk, soha nincsenek káros mellékhatásai, mindig a javunkra változtat meg minket, és nemcsak itt, hanem az örökkévalóságban is befolyásolja a sorsunkat.

Ha két rövid szócskában kellene összefoglalnom azt, amit nekem Isten ezen az igén keresztül üzent, akkor az így hangoznék: vedd és vidd! Vedd be végre magadba egészen azt a Krisztust, aki szabadítóul jött. Azt az igét, ami mindig idegen lesz ettől a világtól, de ami e-gyedül segíthet rajtunk. És aztán vidd tovább! Csak annyit mondj, amennyit igaznak tartasz. Legyen mellette illusztráció a megváltozott, megszentelt életed. Igazi karácsonya, folyamatos karácsonya annak lesz, akiben ez a lelki fogantatás, Krisztus új élete, elkezdődik, és ez egyre növekszik, míg majd eljön a teljesség.

Imádkozzunk!

Dicsőséges megváltónk, Jézus Krisztus, mi sem értünk sok mindent gondolataidból, tetteidből, küldetésed titkaiból. Szeretnénk azt komolyan venni, amit nekünk nyilvánvalóan kijelentettél a te igédben. Megvalljuk, sok kételkedés, bizonytalankodás van bennünk ezzel kapcsolatban is. Bocsásd meg, ha hiányzik belőlünk Mária alázata és feltétlen engedelmessége. Segíts el minket kérdéseinktől a hitvallásig. Hadd tudjuk mi is elmondani: történjék velünk a te beszéded szerint.

Köszönjük, hogy isteni életedet kínálod nekünk karácsonyi ajándékként. Köszönjük, ha már hittel elfogadhattuk. Segíts, hogy növekedjék az bennünk. Hadd legyen valóság, hogy neked növekedned kell, nekünk pedig egyre kisebbekké válnunk. Segíts minket, hogy hadd legyünk a követeid: örömmondók és békekövetek. Adj szót a szánkba, ami ugyanolyan teremtő ige, mint amivel minket újjáteremtettél.

Könyörgünk hozzád azokért, akik ezekben a napokban is nélkülöznek, fáznak, félnek, a kétségbeesés szélén vannak, és értelmetlennek látják az életüket, sötétben és egyedül érzik magukat. Hadd találjanak oda hozzád. Küldj minket is ilyenekhez. Engedd megtapasztalnunk, hogy ha ez az új élet elindult bennünk, akkor az Isten szeretete is kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.

Segíts ezzel a szeretettel kézbesíteni a szabadító igét, s sokszor azt a kétkezi segítséget is, amire szükség van.

Könyörgünk, hogy hadd terjedjen az evangélium erővel és hatalommal, és sokan legyenek, akik kiszabadulnak a halálból az életre. És mi is mindnyájan hadd legyünk ilyenek.

Könyörgünk népünkért. Adj lelki ébredést ennek a népnek is. Te készítsd el a jövőjét és add, hogy igent tudjunk mondani arra, amit te kínálsz nekünk.

Könyörgünk a szenvedőkért, a gyászolókért. Könyörgünk azokért, akikhez még soha nem jutott el az örömhír. Áldunk téged azért, hogy hatalmas Király vagy, neked minden lehetséges, és mindig a javunkat akarod. Taníts így bízni benned és így szolgálni téged. Segíts most ebben a csendben folytatni az imádságot.