Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez a keresztyén élet vezérgondolata. Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra.

„És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek...” (Mt 6,7) Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem hatja meg a komolyságunk. Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentől; ez az imádság kezdetleges formája. Az imádságban tökéletes közösségbe és egységbe jutunk Istennel. Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk (lásd Gal 4,19), akkor emberi gondolkodásunkat háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk.

„Aki kér, mind kap” (Mt 7,8). Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tőle semmit. „Kérjetek, amit csak akartok” (Jn 15,7), mondja Jézus. Amikor kérek valamit, benne kell legyen az akaratom. Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerűségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: „Igen, de...” Jézus is azt mondta: „Kérjetek!” De ne feledd, hogy csak olyasmit kérhetünk Istentől, ami összhangban van azzal az Istennel, akit Jézus Krisztus kijelentett.