„Ragasszatok mellé”: ez azt jelenti, hogy valamit nekünk is kell tennünk. Veszélyben forgunk, ha elfelejtjük, hogy mi nem tudjuk megtenni azt, amit Isten tesz, és Isten nem teszi meg azt, amit mi megtehetünk. Sem megváltani, sem megszentelni nem tudjuk magunkat, ezt Isten teszi! De a jó szokásokat és a jellemet nem Isten adja, Ő nem kényszerít a helyes úton járni. Mindezt nekünk kell tennünk. Véghez kell vinnünk azt a szabadítást, amit Isten munkált ki bennünk. „Ragassz mellé” azt jelenti, hogy mindinkább szokásunk lesz megtenni a dolgokat, ez pedig eleinte nehéz. A kezdeményezést megragadni azt jelenti: nekikezdünk és arrafelé irányítjuk magunkat, amerre mennünk kell.

Vigyázz, ne érdeklődj az út felől, amikor úgyis jól ismered! Kezdd el, hagyd abba a habozást, tedd meg az első lépést. Légy határozott; amikor Isten beszél, azonnal tedd meg hitből, amit mondott, elhatározásaidat ne mérlegeld tovább. Amikor ingadozol, ha Isten valamit rád bízott, kegyelemben való állásodat veszélyezteted. Te magad ragadd meg a kezdeményezést, erős akarattal tedd meg most az első lépést és tedd lehetetlenné a visszafordulást. Égesd fel a hidakat magad mögött. „Meg akarom írni ezt a levelet”, „ki akarom fizetni ezt az adósságot.” - és tedd meg! Tedd a dolgokat elkerülhetetlenné.

Meg kell szoknunk, hogy Istenre figyeljünk mindenben, kialakítsuk azt a szokást, hogy mindenben megértsük, mit mond Ő és aszerint is tegyünk. Amikor aztán jön a válság, ha ösztönszerűen Istenhez fordulunk, tudni fogjuk, hogy már kialakult bennünk ez a szokás. Ott kell kezdeményeznünk, ahol vagyunk, nem ahol még nem vagyunk.