A szeretet nincs előre eltervezve, hanem spontán; azaz különleges módon tör elő. Pál szeretetfogalmából hiányzik a pontos bizonyosság. Nem mondhatjuk: „Ezentúl semmi rosszat nem gondolok; mindent hinni fogok”. A szeretetre jellemző az önkéntelenség, a spontán reakció. Jézus kijelentéseit nem tartjuk magunk előtt határozottan és pontosan, de mikor a Szent Szellem az Ő útján járat minket, akkor önkéntelenül is az Ő követelményei szerint járunk. És ha visszanézünk, csodálkozunk, hogy mennyire nem adtunk fontosságot érzelmeinknek, ami bizonyítja, hogy a valódi szeretet spontán reakciója volt bennünk.

A szeretet forrásai Istenben vannak, nem bennünk. Képtelenség Isten szeretetét a saját természetes szívünkben keresni; csak akkor van ott, mikor a Szent Szellem kiárasztotta ránk.

Ha bizonygatni próbáljuk Istennek, mennyire szeretjük Őt, ez biztos jele annak, hogy nem szeretjük Őt. Iránta való szeretetünket a teljes önkéntelenség bizonyítja, az magától értetődően jön az Ő bennünk levő természetéből. Visszatekintve nem tudjuk megmondani, miért tettünk bizonyos dolgokat: de tudjuk, hogy az Ő bennünk levő szeretetének spontán voltával összhangban volt. Isten élete ilyen önkéntelen és kényszer nélküli módon, szabadon nyilvánul meg, mert a szeretet forrásai a Szent Szellemben vannak (Róm 5,5).